Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

22 1893 október 21-én. — 8. megyének a pesti után legnépesebb egyházában, látogatásom emlékére, pesti theológiánk ösztöndíj-alapjai javára, 500 korona összeggel alapítványt tett az egyház, melyet e napokban, az e hó végéig esedékes kamatával együtt kezeimhez meg is küldött s engemet még azzal tisztelt meg, hogy alapítványát az én nevemről kegyeskedett elnevezni. Mindez, nem hiu, de talán méltó örömmel töltötte el keblemet; de még ennél is nagyobbal az, hogy rendet, buzgóságot, előmenetelt, és sikert mindenütt, — kifogásolni valót csak igen kevés helyen találtam. S ha találkoztam itt-ott, az egyetlen szomorú jelenséggel, a baptistaság terjedésével, örvendetes jelenségekkel annál több helyen. Kis és szegény egyházakban jó és haladó iskolákkal; a legtöbb helyen templom s iskolalátogatási buzgósággal; rendezett viszonyokkal; nem egy helyen virágzóállapottal ; újonnan épült templomokkal, mint Nyáregyházán, hol az evang. és ref. hívek egyesűit buzgóságából s áldozataikból épült kisded templomot már felépítve, bár még föl nem szerelve találtam s azt püspöki látogatási beszédemmel már előre átadtam Isten tiszteletének, bár ünnepélyes fölavatását csak később, a két testvér-felekezet részvéte mellett, Sárkány Sámuel evang. püspök-társammal együtt volt szerencsém, szept. 17-én teljesíteni. — Találkoztam újonnan épült, vagy tágított iskolákkal, melyek közt megemlítem a Veresegyházit, mely ez év tavaszán leégett s odaérkeztemre, díszesebben már föl is épült — s melyet azért is meg kell említenem. hogy itt is elismerő köszönetet fejezzek ki Sc-huster Konstantin váczi püspök 0 Excellentiája iránt, ki mihelyt hírét vette a veresegyházi ref. iskola porig égésének, s hogy ezzel a ref. tanköteles gyermekek hajlék s fedél nélkül maradtak, egyházi főhatósági s egyúttal kegyúri jogánál fogva, de nemes szíve sugallatából, azonnal intézkedett, hogy az ottani róni. kath. iskola növendékei oktatása a délelőtti órákra szoríttatván, a délutáni órákban az ő iskolája, a mi gyermekeink, saját tanítójuk általi oktatására szolgáljon. A felekezeti türelemnek — kivált a mai időkben e ritka példáját, hálás elismeréssel jegyezzük fel jegyzőkönyvünkbe is. Eszmetársításul ezzel, itt veszek magamnak alkalmat,