Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

23 1892 október 1-én. — 2. 3. 4. eseményekre való bővebb kitérjeszkedéssel a mindenkor oly alapos pontossággal szerkesztetni szokott püspöki jelentésnek nem akarok ugyan elébe vágni, — mindazonáltal helyén valónak tartom, hogy részemről is megemlékezzem röviden arról, miszerint a magyar alkotmány visszaállításának, szeretett Urunk királyunk megkoronáztatásának, — mint a nemzet életében korszakot alkotó eseménynek negyedszázados évfordulóját, egyházkerületünk gyülekezetei is az esemény fontosságához méltóan megünnepelték. Továbbá, hogy kifejezést adjak, az eddigi tapasztalatok után, azon meggyőződésemnek, hogy a inult év deczember 5-én összeült egyetemes zsinatunk tárgyalásai és megállapodásai, a mint ez iránti reményemet mult évi közgyűlésünkön nyilvánítottam volt, a sok tekintetben hiányosaknak bizonyult egyházi törvényeinknek üdvös és czélszerü módosítására és kiegészítésére fognak vezetni, — habár természetszerűleg mint emberi mű a tökéletességre, — avagy mindenki kivánatának kielégítésére igényt ezek sem fognak tarthatni. A zsinat alaposan és szorgalmatosan dolgozott — mindazonáltal sok fontos teendő vár még reá. így nem tárgyalta még azon kérdéseket, melyek mint az összes magyar protestantizmust érdeklők, ágostai hitvallású atyánkfiaival közösen lesznek megoldásra vezetendők. Ezek közé sorozom az ismert elkeresztelési ügyben részünkről netán teendő lépéseket. Ép en ezért ez ügyet most e kerületi gyűlésünkön bővebben tárgyalni nem tartanám sem időszerűnek, sem czélravezetőnek. — Hogy egyébiránt ezen áldatlan konfliktus végre is meg fog szűnni, hogy a törvényhozás megtalálandja annak módját, hogy se az állam tekintélye, se a felekezetközi viszonosság, se egyesek vallási meggyőződése csorbát ne szenvedjen, azt, támaszkodva a különböző vallásfelekezetnek zömének józan felfogására és liazaíiságára, én is bizton reméllem. — Es hiszem, el fog jönni az idő, midőn az emberek nem is fogják érteni, hogy e kérdés hogy mérgesedhetett el ennyire. Minden felekezet kebelében annyi a teendő a keresztyén valláserkölcs fejlesztése, a közművelődés terjesztése, a magyar