Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

162 1892 október 4-én. — 49. 50. kezdették élvezni kis hajlékuk nyugalmát, érezni a vallás vigasztaló, bátorító és erősítő erejét — a minek első jelenségeit már múlt évi jelentésemben is üdvözöltem s most egy év lefolyta után tényekkel bizonyíthatom, hogy a változás nem csak pillanatnyi föllendülés, sem a fásult kétségbeesés egy hiu erőfeszítése, hanem valódi lelki-újjászületés kezdete volt. Nem csak a külső élet, hanem a benső egyházi s vallásos élet feltételei is, az első három sanyarú év leteltével megjöttek. Míg előbb szűk és szegényes magánházakban jöttek össze istentiszteletre s a gyermekek iskolája is hol itt, hol ott tartatott: ma már egy díszesen felépült imaházban dicsérik az Urat az ő szent napján s örömmel sereglenek a gyermekek a hasonló iskolában. Egy évben sem látogatták az istentiszteletet oly buzgón s oly sürün, mint ebben. Sőt a rendes, és mindig látogatott istentiszteleten kívül, esteli ima- és ének-órák is tartattak, melyek rendesen zsúfolva voltak. Az énekek gyakorlatán kívül a bibliai s különösen az evangeliumi szent történetek adattak elő; sőt hogy népe e tekintetben is hátra ne maradjon, s a világ folyásáról is tudomást vehessen: a lelkész a nagyobb napi eseményeket is fölvette — evangeliumi világításba helyezve — tárgyalásúl. Lassanként a híveket önkéntes adakozásra szoktatta, egyházi pénztárt alapított, gyűjtögetett s ennek gyümölcséből először is 30 forintot fordítottak bibliák és énekes könyvek beszerzésére. Ily úton nem csak a helyben lakó híveket édesgették a templomhoz, hanem a közeli szórványok lakóit is érdekkörükbe vonták. A fiatal földes úr neje, gr. Pejacsevichné B. Yay Lilla járt elől a jó példával. Az Isten is kegyelmes volt hozzájok: három évben egymásután jó termést adott nekik, legjobbat ebben az évben. így az irtással is előrehaladva, az uradalmi adósságot is törlesztve, lassanként kiemelkedtek a nyomorból. Érdekes adat erre, hogy 1887-ben 30—40 forintért lehetett házhelyet, rajta hunyhót venni, a hozzátartozó irtással, — míg most 1200—1500 frtért sem szívesen adják. Sokan, a munkától s fáradságtól megijedve, kétségbe esve az első években, megbánták hogy idejöttek s szabadulni akartak, ma édes otthonuk van. Az uradalomtól nyert templomhelyen s a közalap nagylelkű segélyével azon épített ima- és iskolaházon kívül az egyháznak semmije sem levén, először az egyház számára állapítottak meg évi adót; a folyó évben már a lelkész számára, kinek a közalapból nyert évi 500