Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1886. október 13. - 1886. november 4. - 1887. június 4.

2o 1887. junius 4-én. — 6. intézmény s így Isten földi országa sem lehet tökéletes, ott segítség is van, vagy legalább őszinte igyekezet a segítségre. Egyházmegyéink igazgatása oly éber, hogy mindenütt meglátja a legcsekélyebb hibát vagy hiányt is s igyekszik azt azonnal orvosolni. Említsek csak egy néhány példát. Az alsó-baranyabácsi egyházmegye tapasztalta, hogy a felekezeti tanítók az istenitisztelet úgynevezett kanonikus óráit vonakodnak végezni, s hogy némely tanítók nem vezetik tanítványaikat vasárnapi istenitiszteletre, sőt magok is ritkán jelennek meg azon: az egyházmegye azonnal kimondotta, hogy egyházunk alapelvei szerint a lelkészi és tanítói hivatalok kölcsönösen tartoznak egymást támogatni s ősi gyakorlat és zsin. törv. 99. §-ának világos rendelete szerint is az iskolatanítók az egyházi szolgálatterheinek viselésében kötelesek a lelkipásztoroknak segédkezni; a templom szorgalmas látogatására és a gyermekeknek az istenitiszteletre vezetésére pedig egyenesen utasította őket. A felső-baranvai egyházmegyében csak igen kevés helyen volt — mint ezt püspöki látogatásom alkalmával sajnosan tapasztaltam — az egyházi épületeknek túz elleni (egvházkerületileg már rég elrendelt és sokszor sürgetett) biztosítása foganatosítva: szigorúan elrendeltem mindenütt a foganatosítást s azóta az a legtöbb helyen meg is történt. A tolnai egyházmegyében az egyházak számadásainak vizsgálatára mindeddig rendszeres intézkedés nem volt: erre, midőn a mult évben, soron kívül, a hidasdi egyházat meglátogattam, megütközéssel jöttem rá s figyelmeztettem esperes urat. És örömmel olvastam az egyházmegye jegyzőkönyvében, hogy állandó számszék rendszeresíttetett s annak élére rendes számvevő állíttatott és az egyházak - számadásaiknak a már 1887-ben megállapított minta szerinti elkészítésén túl, azoknak két példányban bemutatására utasíttattak. A vértesaljai egyházmegye, arra a másutt is mutatkozó — s itt-ott már feltűnő — bajra jött rá, hogy az egyházak pénzei, az egyes tagoknál tetemes összegekben