Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

I. Gryászbeszéd Gr. Lónyay Menyhért egyh. ker. főgondnok koporsója mellett. A mi segedelmünk és vigasztalásunk legyen az Atyának, Fiúnak és Szent Lélek Istennek nevében. Amen. Szomorú Halotti Gyülekezet! Egy magas törekvésekben, küzdelmekben és kivivott eredményekben, egy tettekben és érdemekben egyaránt gazdag élet határánál, meghatott kebellel állunk e koporsó — mint annak zárköve — fölött. Mert szép az emberi élet, tisztelt Gyülekezet, s e különben nyomorúságos földi pálya is dicső lehet, ha a romlandó testben halhatatlan lélekkel felruházott ember, magasztos czélokat tíizve ki maga elé, azok elérésére nem csak az ösztönt találja fel magában, hanem megtalálja, vagy megteremti maga körül, az eszközöket is. Végtelen látkört nyit előttünk az élet s tehetségeink minden irányban tágas mezőt találnak a munkálkodásra. Egyik eszményi czélokat tüz maga elé s nemzete, sőt az egész emberiség előbbre vitelén dolgozik, a tudomány vagy a közmivelődés fejlesztése és terjesztése által; a másikat gyakorlati czélok vezetik s a közjóllét gyarapításán fáradoz. Egyik a polgári pályán küzd a jók elismeréseért s a cserkoszoruért; másik az egyházi téren, a hit és lelkiismeret szabadságáért, egyháza felvirágzásáért, ha kell karddal — mint Pál apostolt rajzolják, — ha kell a béke olaj vesszőjével kezében. Egyik nagy családot akar alapítani, hogy az ősök erénye az utódokban megújhodjék a másik magát, családja