Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

22 kevély örömét akarják élvezni — nem igy szoktak cselekedni; de Török Pál nem magának, hanem az ügynek kívánta a diadalt — s azt teljes mértékben meg is nyerte. IV. De mindjárt kifogyok az időből, a ti türelmetek ajándékából tán már is kifogytam, t. Gyülekezet; de ha estig beszélnék, sem fogynék ki a Török Pál munkáinak puszta elősorolásából. S mivel ezúttal nem magamnak, hanem Török Pálnak kérem a ti figyelmeteket, a ki tőletek ezt csakugyan megérdemli, kérlek tűrjetek el még egy kevéssé. A miket Török Pál igy, ugy szólván a maga kezére végzett, azok csak kis részét teszik az ő apostoli munkájának, mely époly sokfelé oszlott — s melynek minden részét épen annyira betöltötte, mint nagy példaképe Pál apostol a magáét. Senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal munkálkodván, mondhatja ő is Pállal (2. Tliess. III. 8). Es fáradozunk tulajdon kezeinkkel munkálkodván; ha szidalmaztatunk jót kívánunk, ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük ; ha gyaláztatunk, imádkozunk. (1 Kor. IV. 12. 13). Mint lelkipásztor, mint esperes, mint püspök — mint egyetemes egyházunknak egyik vezérférfia, hivatalánál fogva konventi elnök, az egyetemes tanügyi bizottság elnöke kezdettől végig — ő minden volt mindenekben. Mit mondjuk róla különösen, mint püspökről ? 248 egyház gondja s 340.000 lélek üdve feküdt az ő szivén s ő mindnyáját viselte, nem hivatali robotként, hanem teljes szívvel és lélekkel. Kormányának szelidségét és szigorát egyaránt éreztük mindnyájan — mert igazságos volt mint biró, pontos mint felügyelő, éber mint vigyázó, teljes szeretettel mint ember és tiszttárs, kegyes mint atya. Gyűléseinket kevés szóval, de sok bölcseséggel vezette; éles elmével bonczolta a kérdéseket s mintegy játszva oldotta meg a bonyodalmakat. De ha gyűléseink napokig tartottak, az ő éjjel-nappali munkája egész éven át — s abban ő megszűnést vagy pihenést soha sem is-