Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

8 rátunk képe az idő mindent elsimító keze által mint el­halványodott emlékezetünkben, hogy hiába igyekszünk visszaidézni azt lelkünk álmaiban s panaszosan kiáltunk fel, hogy hát semmi sem maradt a mi reá emlékeztessen s puszta neve nem elég varázs-igének, hogy alakját elénk állítsa! De Török Pált nem érheti ily feledés közöttünk. Sok­szor meg fogunk akadni egy-egy nehéz kérdésben s akkor így kiáltunk fel: hol van az ő bölcsesége, mely minden tévegből meg tudta találni a kivezető utat! Sokszor meg fog fogyatkozni bennünk a hit, ellankad a bátorság, meg­ernyed a kitartás a lelkesedéssel kezdett munkában — s akkor azt kiáltjuk : hol van az Ő hite, mely hegyeket moz­dított ki helyükből? (1. Kor. XIII. 2.) hol az ő bátorsága, melylyel. ha vasldnczok kőzött kellett volna is követséget vi­selnie,, nagy bátorsággal szólott mindig, a mint szükség volt szólania (Eféz. VI. 20.) — s mikor legtöbb háborúságot szenvedett és legtöbb bosszúsággal illettetett. akkor veve legna­gyobb bátorságot sok tusakodással ? (1 Tliess. II. 2 ). Es kiál­tani fogunk, hol van az ő állhatatossága és SZÍVÓS kitar­tása, melylyel az ő feltételeit soha el nem ejtette, s min­den harczot. a melynek fegyvereit egyszer fölvette, végig harczolt, a diadalomig! Es kiáltani fogunk: hol van az ő csodálatos alkotó képessége, mely mustármagból élőfát növelt, (Máté XIII. 31.) az ő eszközökben kifogyhatatlan találékony­sága, mely két halacskával s öt kenyérrel ezereket megtudott elégíteni, (Máté XIV. 20) mindenek fölött pedig az ő bámu­latos tettereje, mely soha el nem fogyott, meg nem lankadt és pihenést nem ismert — a melylyel ő méltán dicsekedhe­tett volna, mint Pál apostol — én egymagam többet munkál­kodtam, mint a többiek mindnyájan ! Jöjjetek Atyámfiai s tekintsük meg ennek a két Pálnak, — a nagy apostolnak s a mi Török Pálunknak — a mun­káját s e szemléből, melynek az egyikre nézve az írásban fentartott történeti tényeken, a másikra nézve a mi személyes emlékezéseinken kell alapulni, — a mellett, hogy a halha­tatlan érdemet megtiszteljük, a mi mostani ünnepi összejőve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom