Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

25 Most, midőn szabadabban mozoghatunk, kettős szorgalommal kell hozzá látnunk, hogy híveinket számon tartsuk, hogy bárhova szórta is őket el a sors keze, tegyük nekik lehetővé a hitelveinknek megfelelő együttes vallásgyakorlást, a vallásos oktatás jótéteményeiben való részesülést. Annyival is inkább, mert midőn ezt teszszük, a legtöbb esetben egyúttal a magyarságnak tartjuk meg őket. Egyházunk kebelében az igaz keresztyén vallás tanainak megértésére és öntudatos követésére, valamint az egyház tekintélyének kifelé való fentartására és öregbítésére egyik főtényező, hogy valóban hívatottak és képesítettek legyenek azok, kik az Isten igéjét hirdetik közöttünk, hogy legyenek ők erkölcsileg és szellemileg erősek, legyenek ők nemcsak a vallásosság, de a műveltség szempontjából is példaadók, legyen gyülekezetében mindenik a szó teljes értelmében primus inter pares. Nagy fontosságot helyezek ennélfogva arra, hogy a fiatal nemzedék jelesei szentelhessék magukat a papi pályára; hogy tehát nekik megadassék szellemi és anyagi értelemben a mód, magukat kellőleg kiképezni, megadassék a biztos kilátás, hogy sem maguk munkás életpályájuk alkonyán elhagyott korukban, sem esetleg hátragyott családjuk nem lesznek kénytelenek szükséggel küzdeni. De főleg a kulturális verseny az, melyen babérokat kell szereznünk. Tanintézeteink eddig is szeme fénye voltak egyházunknak, különös gondozásunk tárgyát kell, hogy képezzék ezentúl is. Nem elég az egymagában, hogy azokban az alapos tudományos képzettséget megszerezhesse magának az ifjúság, kell, hogy egyúttal a mívelt társadalomba illő modort is elsajátíthassa, hogy tanintézeteink kapuit önbizalommal kitárhassuk bárki előtt, még azok előtt is, kik netalán szívesen kisebbítenének minket a világ színe előtt. Tanulnunk, tanítanunk és nevelnünk kell tehát, hogy legalább is lépést tartsunk másokkal, de őrizkednünk kell tévtanoktól, nehogy a képzelt tudás gőgjétől elszédítve el-