Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1882. június 3.

9 15. a többi superintendentiák, mint idegen országok s betolakodók ellen; ha a zsinat megszüntette azon külön-külön intézményeket, melyek a társkerületek institntioit paralysálták s kijátszás- és boszantásra szolgáltattak okot és alkalmat; ha lehetővé tette az egyházmegyék s kerületek czélszerű kormányzatát s felügyeletét: akkor uj eget és uj földet fogunk látni! Sok teendő van még hátra ; mert a zsinat, akár azért, mert kellő előkészület nélkül gyűlt egybe, akár mert nem vett magának elegendő időt, akár mert nem viseltetett maga iránt teljes önbizalommal, számos, még pedig lényeges ügyet nem is érintett; a conventet túlterhelte teendőkkel, az egyes kerületekre is elég, váltig nehéz problémákat relegált a megoldásra. De fenmaradt számunkra is az aggodalmasak, a kishitűek vigasza: Mundus se expediet, és fenmaradt az áldások Istenének kifogyhatlan kegyelme. A mi egyházunknak államli'ozi viszonyát illeti, sajnálattal kell fölemlitenem, hogy sérelmeink az előző évekről nem orvosoltattak, panaszaink nem lettek megszüntetve. Főgondnokaink és superintendenseink nem veszteglettek, sőt a f. év febr. kezdetén a convent és zsinat határozata értelmében, az ágost. hitv. atyánkfiai conventi bizottságával egyesülten, tanácskozásra egybegyűlvén, föliratot terjesztettek a nm. minisztérium elé, a római katholikusokról protestánsok által megszerzett ingatlan birtokoktól fizetendő ágybér és teljesitendö szolgálatok — a keresztségről szóló orsz. törvény s a büntető törvénykönyv 53-ik §-ának világosan határozó értelmezése tárgyában — s az országgyűlési tanügyi bizottsághoz a középtanodai törvényjavaslat iránt, a zsinati határozatok szellemében: de ezen fölterjesztéseknek, bár négy hónap multán, nincs célzott s kivánt eredménye. A liberalismus afíectatioja, miszerint a szabadság nem ismer törvényt, nem ismer határt, nem engedi meg az osztó igazság kiszolgáltasását. Meg vagyon irva: Contra potentes uemo est munitus satis, és igazolja a tapasztalás: Yae victis! Egyházkerületünk hitközségeinek beléletét tekintve, általában, kevés kivétellel, rend és béke uralkodik s egyetér-