Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1881. május 14.

26 11. synodisták tanácsából vagy talán épen zaklatása folytán — Ő Felségéhez, dicsőségesen uralkodó apóst, királyunkhoz, a magyarországi reform, egyház egyetemes conventjének nevében s megbízásából legalázatosabb esedezést méltóztatott átnyújtani, 1880. évi dec. 27-diki kelettel, mely kérvény értelmében Ő cs. és ap. kir. Felsége 1881. febr. 12-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásában legmagasabb engedélyével legkegyelmesebben hozzájárulni méltóztatott alioz, hogy a magyar reform, egyház c-zélba vett alkotmánvozó zsinata f. évi okt. 31-ik napjára Debrecen városába egybehivassék és megtartassék, a nélkül, hogy Ő Felsége ez alkalommal biztos kirendelési jogát érvényesíteni szükségesnek találta volna. Itt tehát egy fait accomplival állunk szemben és én, mint e közgyűlés egyik elnöke, nem is akarom disc-ussio tártárgyául fölvetni ama kérdést, bemenjünk-e a zsinatba? mert, szerintem, e kérdésre • most már csak egy felelet adható : Igen is, bemenjünk; nem azért, mert különben a philosynodisták átkát vonnók fejünkre, mely rettenetes lenne, mint szokott lenni az orthodoxoké, — üanem azért, mert különben siralmas szakadást idéznénk elö országos egyházunkban, — megbántanók a minisztériumot, mely jóhiszemüleg készséggel volt közbenjárónk a zsinati ügyben — és a ki legkegyelmesebben intézkedék a fölterjesztett kérvény értelmében, megsértenők Urunk királyunkat, mit csak gondolatban is tennünk óvjon meg isten. Kérem is a közgyűlést, a sorrendben intézkedjék a zsinati előkészületek megtételére nézve. A mi személyemet illeti, volt okom s alkalmam a conventen nyilatkozni, miszerint ellenzem a zsinatot, hanem loyalis ellenzék vagyok és nem idézek elö scliismát, mert ezt tennem tilt géniuszom. Most is ily értelemben és szándékkal vagyok. Sokszor találkoztam az életben bucsujárokkal, kik a szentkuthoz vagy csodatevő faképhez zarándokoltak, ott keresvén és remélvén találni sánták és bénák, siketek és elhomályosult szeműek, hideglelősek s nyavalyatörősek, irt és gyógyszert, kiki a maga baja s nyavalyája ellen. Soha nem vetemedtem oda, hogy megkisértsem elállani utjokat, inkább félrevonultam, még kalapot is emeltem az áhitozó, remény-