Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.

1879. április 26.

45. 46. sági ügyész urnák megkiildötte, s ennek folytán mindkét alapítvány után a kamatoknak a Baldácsy-alapitvány jövedelmeiből való pontos fizetése elrendeltetett. Szolgál tudomásul. 59.Olvastatott a «Baldácsy-alapitvány» bizottságának a boldog emlékű b. Baldácsy Antal haláláról, eltemettetéséről, és az általa tett alapítványnak az alapító halálakori állásáról szóló következő jelentése: Főtisztelendő egyházkerület! A «Baldácsy protestáns alapítvány» bizottsága az egyházkerületekhez az 1877. évi márczius 20-án tett jelentésében megígérte, mikép a Baldácsy alapítványi ügyek állásáról és az alapítványi birtokok jogviszonyainak mikénti tovább fejlődéséről jelentését időnként megtenni fogja, de szem előtt tartja a bizottság azt is, miszerint az alapítvány létrehozatala alkalmával a magyarországi egyetemes protestáns egyházkerületek képviselői által Budapesten 1876. évi október hó 19-én tartott ülés határozata által az ezen napon felvett jegyzőkönyv 5-ik pontjában az egyházkerületek által megválasztott bizottságnak kötelességévé tétetett, az ügyek állásáról a szükséghez képest, koronként az érdekelt egyházkerületeket értesíteni, mely ebbeli kötelességének a bizottság kívánván eleget tenni, de az alapítványi ügyekben előállott nagyobb változások és ujabban történt események ujabbi jogviszonyokat idézvén fel, azokról a főtisztelendő egyházkerületeket értesíteni, el nem mulaszthatjuk s ugyanazért tiszteletteljes jelentésünket következőkben terjesztjük elő : Mindenek előtt fájdalommal tudatja a bizottság, mi az országszerte terjesztett tudósításokból is tudva lesz a főtisztelendő egyházkerület előtt, miszerint báró Baldácsy Antal az alapitvány nagylelkű alapitója az 1878. évi augusztus hó 8-án Rohicson Steyerországban hirtelen meghalt. A megboldogult hült teteme azonban a végtisztesség megadása és a családi sirboltbai eltakarítás végett Esztergommegyébe Bélára hozatott, és temetkezési napul 1878. augusztus 13-ika tüzetett ki. E szomorú hír vételével a bizottság első kötelességének ismerte, a gyászeset feletti mély megszomorodásának tanújelét adni, melynek folytán a bizottság helyben lévő tagjai tanácskozási ülést tartván, a * nemes lelkű elhunyt alapító iránti háláját és tiszteletét akként kívánta kifejezni, hogy a bizottsági ülés a bizottság nevében egy koszorút határozott ily felirattal : «A magyarországi protestánsok hálája j eléül», az elhunyt koporsójára tétetni, s a Bélán tartandó végtisztességnél pedig az alapítványi bizottságot egy a bizottsági elnök vezetése melletti küldöttség által képviseltetni, mely bizottsági küldöttséghez csatlakoz-