Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1870. június 11.

22 1870. J tinin* 13. %%. Püspök úr jelenti, hogy Puskás János segéd leik. úr 100 írt alapítványt tett le kezébe oly intézkedéssel, hogy annak kamatja évenkint adassék valamely szegény, elöregedett vagy bárminémii szerencsétlen eset következtében szolgálatra képtelenné lett segéd lelkésznek. Hogy pedig a segélyezést azonnal el lehessen kezdeni a 100 írton felül még 10 forintot küldött. A közgyűlés köszönettel fogadja az adományt, az alapító levelet a levéltárba elhelyeztetni rendeli, a tőke összeget a pénztárnok kezelésére bizza, a 10 frtot pedig Nagy Ferencz Imre beteg segéd lelkész javára utalványozza. 23. Előterjesztettek a magy. kir. pénzügyi igazgatóságnak Budán 1870. jan. 10. iv^W s

z- a7 s a pesti m. kir. pénzügyi igazgatóságnak Pesten 1870. január 19-én vr^k s

z- a- a

z egyházi földek után fizetendő adó ügyében kiadott megkeresvényei. Előterjesztetett továbbá a tiszántúli reform, egyházkerület püspöke f. t, Balogh Péter úi-nak 1870 Apr. 20-án 486 sz. a. és 1870. máj. 15-én 649 sz. a. kelt s ugyancsak az egyházi földek adójára vonatkozó két rendbeli átirata. Olvastatott ezekkel kapcsolatban pénzügy mini ster Lónvav Menyhért úr ő nagyméltóságának Budán, 1870. apr. 15-én 15, 352. sz. a. kelt következő leirata : „Főtiszteletű és Nagyságos ur! Mindkét hitvallású evangelika egyház lelkészei és tanitói által fizetés fejében haszonélvezett földek után járó egyenes adó és egyenértéki illetékek fizetésére nézve, több egyházkerület azon határozatot hozta, hogy a fizetési kötelezettség nem az adó alapját képező földbirtok haszonélvezőitől, de az illető egyházközségtől, mint a földek tulajdonosától követeltessék. Miután az egyházkerületnek az autonómiából folyó kétségtelen joga : egyházi ügyekben jogérvényes határozatot hozni — mit a m. kir. pénzügyministeriumnak e tárgyban 1869. november 22-én 38061. szám alatt a magyar kir. pénzügyi igazgatóságokhoz kiadott rendelete is elismert — az egyházkerületek ezen hozott határozata folytán, minden pénzügyi igazgatóságnak kiadtam azon rendeletet, hogy ezután az egyház lelkészei és tanitói által haszonélvezett földek után járó egyenes adó és egyenértéki illetékek az illető egyházon követeltessenek és a fizetés teljesítésére mindenekelőtt az illető egyház gondnoka szólittassék fel. Ez alkalommal nem mulaszthatom el a főtiszteletű superintendens urat arra figyelmeztetni, hogy az adók végrehajtásáról szóló 1868: XXI. t. c. 37. §-a azt rendeli, hogy mindenekelőtt a hátralékban maradt adókötelezettnek készpénz jövedelmei foglalandók le, — a 39. §. pedig azt mondja, hogy „a 37-dik §-ban emiitett jövedelmek hiányában a könnyen pénzzé tehető ingóságok foglalandók le"; és miután az egyes egyházak oly ingóságokkal, melyek foglalás és eladás tárgyát képez-