Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1871. június 3.

1871. Jttnius 8. 53 sz. a. a népiskolai vallástanítás kérdésében javaslatkészités végett kiküldött bizottság következő' vélemányezése: Miután a népiskolai közoktatási 38-ik törvényczikk a 10. 33. 52. 57. és 75-ik §-okban a kérdéses ügy körül a legszélesebb általános­ságban rendelkezik : kiküldött bizottság javaslatát, a törvény szelle­mének figyelemben tartása mellett, legkönnyebben s leghatározottab­ban, ezen három kérdésre adandó felelettel véli kimeríthetni : 1. Ki tanitsa a vallást, 2., mi tanittassék a vallásból, és 3. ki dí­jazza a vallástanitást — a községi iskolákban. 1. Ki tanitsa a vallást? A hit- és erkölcstan, vagyis a vallás tanítása, nevelészeti szem­pontból is, az alsóbb, különösen az elemi iskolákban, kívánatos, hogy a tanító kezeiben legyen. E tantárgynak elvételével, a tanitó kezeiből a nevelés egyik leghatalmasabb és legszükségesebb tényezője vétetik ki. A külföldi legjelesebb nevelészek is azon meggyőződésre jutottak már, hogy a vallástanítás legilletékesebben az elemi iskolákban a tanitó által kezeltethetik; s most már még ott is, hol eddig másként volt, kez­dik a vallástanitást a tanitó kezeibe visszaadni. A tanitó a vallástanítás elvételével, nem annyira kötelesség, vagy teher alól mentetik fel, ha­nem a legszebb jogtól fosztatik meg; — s egyházunk felette sikamlós térre lépne oly elv felállítása által, hogy a vallást egyedül a lelkész tanitsa, és igy hogy a vallástanítás mintegy monopoliumi tárgy legyen egyházunkban. Ennélfogva bizottság a vallástanitást a hitfelekezeti iskolákban a tanitó kezeiben továbbra is meghagyandónak véleményezi. Másként áll ez a községi iskoláknál, még azon esetben is, ha tani­tóik vallásukra nézve hitfelekezetünkhez tartozók. A községi iskolákkal a legtöbben, elég helytelenül a vallástanítás fontossága s csaknem szükségessége felőli kételyt hozták összekötte­tésbe s e nézet és irány épen a tanítói testület egy részében nyert erő­sebb kifejezést. Melyre nézve legalább addig, mig e nevelészeti szem­pontból is teljesen tévesztett nézet le nem éli magát : a községi isko­lákban a vallástanitást általánosságban véve a tanitó kezeiben annál kevésbé lehet meghagyni, mivel maga a törvény is azt a többi tantár­gyak tanításával mintegy maga elkülöníti s attól lehet tartani, hogy a községi tanitó minden tantárgyak között épen a vallástanitásra fektetne legkevesebb súlyt s az egyháznak a vallástanítás eredménytelensége esetében, a községi tanitó irányában elegendő correctivummal még csak élnie sem lehetne. Melyre nézve bizottság véleményezi, hogy a községi, akár elemi, akár felsőbb népiskolai, akár polgári iskoláknál, a vallástanítás egye­nesen katekhetára bizassék. E katekhetai tisztet a kisebb népességű egyházakban, illő díjazás mellett, végezhetnék maguk a lelkészek, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom