Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1865. június 10. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

1865. Juntus. Ugyan e tárgyban az 1865. febr. 12-ről 3297. sz. a., melyben a népmozgalmi táblázatoknak az 1864-ik évre leendő összeállítása meghagyatván, 255 nyomtatvány példány leküldetik, s a mult évben kiadott hivatalos oktatás értelmében elkészíttetni s a járási s illetőleg városi hatóságok utján felterjesztetni rendeltetik. Superintendens ur által a kellő intézkedés megtétetett. 37») Kelt Budán 1864. sept. 8-ról 73384. sz. a., mely szerint felsőbb tudomásra jutván, hogy Tószegi helv. hitv. lakosok szt. István király napján mezei munkát végeztek, s hogy az ottani lelkipásztor ezt tilosnak nem is tartja, — miután az 1831. oct. 5-ről 25853. sz. a. kelt körintéz vény nyel tudatott legfelsőbb kir. elhatározás szerint a nevezett ünnep az országos ünnepek illetőleg norma napok sorába tartozik, ünnepnapokon pedig bizonyos munkáktól minden vallás felekezetűek tartózkodni kötelesek, — annálfogva az ezen jelenleg is fenálló legfelsőbb elhatározást hihetőleg tévesen magyarázó tószegi lelkész kellőleg felvilágosittatni és utasíttatni rendeltetik. Hasonló intézvény kir. Helytartó ő nmlga nevében 1864. september 24-ről 5966. eln. sz. a., — mely mellett az Igalban 1864. aug 21-én szolgabiró s esküdt előtt kelt jegyzőkönyv azon meghagyással küldetik le, hogy miután azon jegyzőkönyv szerint Füstös István kazsóki helv. hitv. lelkész sz. István napján hiveit földjei szántására kirendeltette, a községi bírónak pedig azt mondotta: hogy a pandúroknak — Írásbeli rendelet felmutatása nélkül ne engedelmeskedjék s Igalba ne menjen: e két tetteért feleletre vonassék, megfeddessék, s az eredményről a közlemény visszarekesztése mellett jelentés tétessék. E tárgyban Füstös István kazsoki lelkész 1864. sept. 9-ki előterjesztése ; melyben jelenti, hogy Kazsok tiszta ref. község, — hogy a szomszéd Szil helységben aug. 20-án bucsu volt, — onnét jöttek át a pandúrok, s a kazsoki szántókat munkáiktól elzavarták, s őket, valamint előterjesztő lelkészt is Szilba az ottani plébánusnál mulató Szolgabiró ur elé hajtani megkisérlették; hogy végül a szolgabiró urnái eziránt semmi nyilatkozatot ismételt síirgölésre nem eszközölhetett. Miután már az 1831-ki közgyűlésünk jegyzőkönyvi 2. sz. 1.) pontja alatt meghatároztatott, hogy „valamint a többi normális ünnepeket, ugy Szt. István királyunk ünnepét is — törvényes szabadságunkat fentartván — semmi vallásos ceremóniával más napoktól megkülömböztetni nem fogjuk, miután a r. kath. ünnepeire nézve az 1790: 26. t. cz. 17-ik §-a s annak 1793-ban legfelsőbb helyről leküldött magyarázatja szerint oly helyeken, hol a r. katholikusoknak egyházuk van, melyben isteni tisztelet tartatik, hitsorsosaink a r. kath. ünnepeken is hon — belől a helységben — a zajos zörgösökön kivül minden;—külső birtokukban pedig vagy a mezon — még a zörgös munkájokat is háborithatlanul, — oly helyeken pedig, hol a r. katholikusoknak nincs egyházuk, minden munkájukat megkülömböztetés nélkül gyakorolhatják", minthogy panaszlott lelkészeink éppen e törvény s utasítások értelmében nyilatkoztak, s jártak el: az ő felvilágosittatásukra, megfeddetésükre semmi szükség sincs, — ez alkalommal lelkészeink továbbra is az idézett törvény s utasítások — minden kihívás s tüntetés ektőli ovakodás melletti megtartására figyelmeztetvén. 38*) Kelt Budán 1864. nov. 5-ről 76.931. sz. a., mely szerint Török József czeczei helv. hitv. lelkész Barbai Ferencz r. katholikus, és Árvái Mária helv. hitv. házasulandó feleket megesketvén, — miután a Fejérmegye hatósága utján eszközlött vizsgálat nyomán, Kis József vajtai rom. kath. plébános—a háromszori kihirdetés mindkét fél templomában megtörténte után — az egyházi összeadást — a kath. vőlegény részéről megkívántató vallási kellékek némi hiánya daczára is — azok utólagos jóvátételének meghagyása mellett — teljesitni maga is késznek nyilatkozott, — annálfogva az 179%: 26. — és 1844: 3. t. czikkel— mely az evangelic. lelkipásztorok előtt kötött vegyes házasságokat törvényeseknek ismeri el ugyan, de megkívánja, hogy az illető r. kath. plebánus az esketést nyíltan megtagadja, — ellenkező eljárásáért a nevezett helv. hitv. lelkész megfeddessék, —jövőre pedig a fenálló országos törvények szigorú megtartására utasittassék. E tárgyban Török József panaszlott lelkész az 1864. dec. 20-ki jelentésében előterjeszti, miszerint a menyasszony reform, papleány létére r. kath. lelkész előtt esküdni egyátalán vonakodott , — a panaszló r. kath. lelkész pedig a felterjesztett szerkezetű bizonyítvány szerint mind a háromszori kihirdetésrőli bizonyítványnak mind az elbocsátó levélnek kiadását megtagadta, — sőt panaszlott helv. hitv. lelkész személyes kérésére is a hazai törvényeket magára nem kötelezőknek jelentette ki; — minek folytán a r. kath. vőlegény a helv. hitv. templombani egybeesketést sürgetvén, de a násznép is külömben szétoszolni kívánván, — az esketést a panaszlott lelkész díj nélkül eszközölte. Az idézett 1844-ki 3-ki törvény 2-ik §-a a vegyes házasságokat — melyek evang. lelkipásztor előtt köttettek — feltétlenül törvényeseknek ismervén, s azt, hogy az illető r. kath. plebánus az esketést nyíltan megtagadja, épen nem kívánván, miután mind a vádló plebánus bevallja, mindkét tanú által bizonyittatik, hogy a háromszori kihirdetés megtörtént, s az errőli bizonyítvány s az elbocsátólevél ugyan azon r. kath. plebánus által határozottan megtagadtatott, — panaszlott lelkész ur eljárása helyeseltetik, a vádló r. kath. lelkész által, a kért dimissionalis megtagadásával egyházunk országos törvényeinkkel biztosított jogán ejtett e sérelem, maga helyéni orvoslása kérhetése végett felje4