Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1862. május 19. 20. 21. 22. 23.

6 1862. Május. egyházkerületünk s késó'bb az egyetemes értekezlet által tervezve volt, ez idő szerint célszerűnek nem tartja, sőt annak részbeni létesítésére is alapul nem kötelezett évi fizetéseket, hanem a kétséges sikerű önkéntes adakozást javalja, úgy hogy az egész intézkedés mindössze egynéhány, hitfelekezeti vagy hazai szempontból az egész ref. egyház előtt különös jelentőséggel biró egyház vagy intézet gyámolitására szorítkoznék: Ezek folytán a jelentést tevő bizottmány egyház kerületünket oda látja utasitva, hogy, eltekintve az egyetemes értekezletből kiküldött bizottmány munkálatától, jelen javallatát egyedül egyházkerületünk 1861-ik évi május 27-én és következő napjain tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 19. pontja alatt foglalt tervezésére alapitsa. Mihez képest az alapítandó közpénztár célja lenne, úgy az egyes egyházakban, mint az egyházkerületben és az egyetemes hazai egyházban előforduló azon szükségek fedezése, melyek a hivatolt jegyzőkönyv 19. pontjában részletesen elősorolva találtatnak. E szükségek fedezésére nyitandó jövedelmi forrásokat illetőleg szem elől nem téveszthetőnek látja a bizottmány azt, hogy az egyes egyházak mint eddig elé úgy ezentúl is, belső szükségeikről magok gondoskodván, az a méltányosság alapján a birtokjövedelemnek kategóriák szerénti vagyonarányos adóztatása útján történjék. A szorosan vett helyi szükségleteken kivül azonban vannak egyházkerületi és egyetemes egyházi számos és tetemes költségek — amint azok a többször hivatolt jegyzőkönyv 19. pontjában fölsorolvák, melyeknek fedezése eddig elé is ön magunk erejétől telt, de minthogy e költségek előteremtése minden előlegesen megállapitott kults nélkül csak a hivek buzgóságára volt bizva, megtörtént a mi ily eseteknél rendesen megszokott történni, hogy mig az egyes jobbakaratú egyháztagok vállait tul a rendin való teher nyomta, addig legtöbben a teher viselésben semmi részt nem vettek, mi sem emberiségi sem a keresztyén közösség szempontjából igazolható nem lévén, itt is az egyenlőség elvét véljük alkalmazandónak oly formán, hogy felmentetvén a hivek ezentúl minden néven nevezendő további közadózásoktól, ennek fejében minden családfő fizessen egy forintot. De épen e tekintetből nem látjuk helyén, hogy a mint a több izben hivatolt jegyzőkönyv 19. pontjának III. sz. alatt terveztetett, az egyetemes egyház szükségeinek fedezésére ha csak évenként egyszer is önkéntes adakozásokra kerestessenek meg az egyháztagok, miután ez, az egyenlőség elve alapján kötelességszerű le g fizetendő évenkénti egy forint fizetésének elvállaltatását tetemesen nehezitné vagy épen lehetlenné tenné. A mi végre az egyházi személyzet jelenlegi jövedelmeinek kiderítésére készitett rovatos ivek rectificatioját illeti, ennek, sikeres eszközlése legbiztossabban úgy és akkor várható ha az, az illető s. gondnok és esperes urak ellenőrködése mellett a hiányok előmutatása és a termesztmények értékének az illető vidékeken megállapitott árszerinti megbecslése mellett történnék meg. így levén constatirozva a lelkész és tanitó fizetése, ott hol e fizetés a megállapitott minimumot meg nem üti, a jelenleg hivatalba levő egyéniségek a közpénztárból lesznek gyámolitandók mindaddig mig beálló üresedéssel az egyházmegye alkalmat nem talál, ott, hol a hivek vagyoni állapota engedi, a hiványban a megállapitott fizetésnek a kor és hivatal méltósága igényelte feljebb emelését eszközölni s a gyámolitást csak ott folytatandja, hol a mellett, hogy az affiliatió vallásunk érdekében célszerűnek nem mutatkozván, a fizetésnek az egyházközség által történendő fölemelése épenséggel nem eszközölhető. Ily eljárás mellett reményelhető lévén, hogy a lelkészek és tanítók fizetése pótlására kitett 31,000 forint tetemesen devalválható leend, igy a többi szükségletekre kívántató, de a kimutatásban hiányzónak mutatkozott összvegek is megtakarittathatnak. — Gr. Ráday Gedeon, b. elnök, Nyáry Pál, Hamar András, Kiss Lajos esperes, Csikay Imre, Dobos János, Ballagi Mór, Török Pál." E jelentésbe foglalt javaslat elvileg elfogadtatván, annak még ez évben megkísértendő foganatosítása tekintetéből az 1860. májusi közgyűlés jegyzőkönyvének 10-ik számában kinevezett küldöttséghez következő ujabb tagok neveztettek ki: Kelecsényi Mihály, Kármán Pál, Munkácsi Albert, Szilágyi Antal, Molnár Pál, Sípos Pál, Szász Károly, Horváth Gábor,, Gerendai József, Pap Antal, Molnár Lőrincz, Szalai Sándor, Tanárki Gedeon, Kiss Miklós, Gózon Lajos, Igó Endre, Visolyi Gusztáv, Hevessy Károly, Péter Imre, Szeles László, Halász Boldizsár, Szűcs Adolf, Pap Lajos, és Egressy Sámuel urak, e küldöttségnek feladata leendvén a kivitel módjai és eszközei iránt még ez évi october hóban egy részletes pontossággal készítendő kimerítő javaslatot terjeszteni a kerületi közgyűlés elibe. 13.)-Olvastatott Keck Endre folyamodványa, melyben mint olyan, a ki már Debreczenben a papképességi vizsgát letette, magát a superintendentiába bekebleztetni kéri. Minekutánna egyházkerületi statútumaink értelménél fogva csak az olyan procedensek bocsáttatnak papképességi vizsga letételére, kik négy telyes évet töltöttek a bölcsészeti és theologiai tanpályán; és Keck Endre a mult évben épen azon oknál fogva nem lőn papképességi vizsgára bocsátva, mert a bölcsészeti és theologiai tanpályán csak harmadfél évet töltött még, a tiszántúli kerületben azonban mint ilyen, az ottani statutumok értelmében papképességi vizsgára bocsáttatott; nehogy az intézkedések különbözősége miatt a külön kerületek statutumai egymást gyöngítsék, nehogy még többször jusson egyh. kerületünk azon kényes helyhezetbe, hogy a testvéri viszony épségben tartásának egy statutumát legyen kénytelen odaáldozni, a tiszántúli egyh. kerület ezen mi szabályunk felöl egész tisztelettel