Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1867. október 28. 29. 30. 31.

1867. Október. 3 kerületünkhöz is megküldött törvényjavaslatát, valamint a tiszáninneni ref. egyházkerületnek a vallás dolgában készitett törvényjavaslati tervét, úgyszintén az erdélyországi vallásügyi törvényeket, — és mindezeknek, valamint országunk idevonatkozó törvényeinek, de főként az 179°/i. XXVI. és az 1848. XX. törvényczikkeknek, nemkülönben a mai jogfogalmaknak s a méltányosságnak tekintetbe vételével, igyekezénk oly munkálatot állítni össze, a melyben kifejtett elvek és kívánalmak az országos törvényhozásnak anyagul szolgáljanak oly általános vallásügyi törvény alkotásához, mely meghozná valahára egyházunk számára, a századok óta óhajtott törvényes békét s nyugalmat, valósítaná azon bennünket isteni és emberi jognál fogva megillető jogegyenlőséget és viszonosságot, mely elvileg ugyan már a bécsi békekötésben, még tisztábban pedig az 1847 — 48-iki XX. törvényczikkben kimondatott, de tényleg mind e mai napig teljesen életbe nem lépett. Alulirt választmány felfogta teljes mértékben az 1848. XX. törvényczikk horderejét, annak emelkedett álláspontját. Ezen állásponton sem a protestáns egyháznak, még inkább az országos törvényhozásnak nem lehet többé czélja kizárólag a protestánsok megnyugtatására s biztosítására felekezeti védelmi törvényt alkotni, hanem inkább oly általános vallásügyi törvényt, mely alkalmas legyen, elejét venni minden hitfelekezeti, avagy az állam s valamelyik felekezet között felmerülhető súrlódásoknak, versengéseknek; alkalmas legyen megszüntetni egyik vagy másik vallásfelekezetnek a többi irányába élvezett s netán követelt előjogait; mely más részről biztosítson minden felekezetet oly lelkiismeret-, hit- s önkormányzati szabadság élvezhetése felöl, melyet a jelenkor felvilágosultsága, társadalmi álláspontja minden vallásfelekezetre nézve jogosan követelhet. Ezen állásponton czélszerübbnek látszott, formulázott törvényjavaslat helyett, inkább az indokokat s nézpontokat is magában foglaló s röviden kijelölő emlékiratszerü dolgozatot készítenünk. Miért is bár jelen véleményes javaslatunk készítésénél leginkább saját vallásügyi jogaink- s kívánalmainkra valánk figyelemmel, de ezek körvonalozásánál tekintettel voltunk folyvást az 1848. XX. törvényczikk magasztos elveire, s oda törekedénk, hogy javaslatunk, az országos vallásügyi törvényjavaslatok keretébe, minden akadály nélkül beilleszthető legyen. Ily szempontból kiindultan készitett javaslatunkat van szerencsénk a következőkben előterjeszteni. I. Az egyháznak a£ állam- 8 viszont az államnak az egyház Iránti viszonya, 8 az ebbél folyó jogok és kötelezettségek. Egyház és állam, tekintve mindegyiknek akár eredetét, akár feladatát, fejét s kormányzatát, két egymástól lényegben különböző intézvény ugyan, de tényleg oly szoros kapcsolatban állnak s egymásra oly kölcsönös hatást gyakorolnak, hogy ennélfogva mulhatlanul szükséges, törvényesen körülírva kimutatni azon viszonyt, melyben azok egymással állanak, szabatosan kijelölni azon jogokat s kötelezettségeket, melyekkel egymás irányába bírnak, illetőleg tartoznak. I. fejezet. Az egyház joga az állam irányában. Egyházunkat, mint az államtól egészen különböző eredetű, hivatásu vallásos társulatot, még ha a békekötésekre s országos törvényeinkre nem tekintenénk is, csupán a mai kor józan felvilágosultsága s az uralkodó államelméletek folytán kétségtelenül megilleti az önkormányzati jog — Autonomia. Ebből folyólag: Az államhatalom, ide értve nem csupán a kormányt, de magát az alkotmányos törvényhozást is, sohasem avatkozhatik intézkedöleg egyházunknak tisztán belső ügyeibe; hanem ezeket kizárólag önmaga egyházunk rendezi és intézi saját hitelvei és szerkezete szerint. Ily egyházi beldolgainkul tekintetnek pedig: a) a hittan és symbolikus könyvek; b) az isteni tisztelet alakja; c) a lelkészi tiszt; d) az egyházi szolgák megerősítése és kibocsátása; e) az egyházi törvényhatóság és fegyelem gyakorlása; f) egyházi alkotmány és szerkezet, s ezzel összefüggöleg az egyházi gyűléseknek, zsinatoknak szabadon tartása; g) saját iskoláink ügyeinek rendezése, intézése; h) az egyháznak önmegadóztatási joga. II. fejezet, Az állam joga az egyház irányában. Az államnak, melynek ugy joga, mint kötelessége önnönléte s biztonsága felett őrködni, melynek továbbá feladata, hogy a területén levő nemcsak minden társulatot, de még