Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1863. október 28. 29. 30. 31.

2 1864. Május. Mely alkalommal Május 21-én. !•) Superintendens urnák a nagy Isten segedelmeért, áldásáért esdő buzgó könyörgése után, fögondnok ur őszinte örömmel üdvözlé a közgyűlést, s ennek sz. vallásunk ügyében működni megjelent tagjait, közfájdalom érzetével s megütközéssel említé fel, hogy egyik egyházmegyénk, a F.-Baranyai képviselőit e gyűlést alkotó tagok sorában nem láthatjuk, a jelenlevő tagoknak a közügyek iránt ismeretes buzgalommali részvétét szives bizodalommal kikérvén: E közgyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Olvastatott Török Pál superintendens urnák következő jelentése : „Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Az isteni gondviselés kegyelme ismét összevezérlett bennünket, hogy egyházalkotmányos jogainkkal élve, tovább építsük s erősítsük a magyarhoni reformált Sión egyik bástyáját, kerületünket, — hogy hiányainkat pótoljuk, bajainkat orvosoljuk, önállólag, szabadon , — de egyszersmind azon tudattal, miszerint a szentek egyességében élünk, — azon buzgó igyekezettel, miszerint az atyafiságos közösséget fentartsuk, egymás ügyei iránt érdekeltséggel viseltessünk s a személyes barátságot is ápoljuk. Oh mert mindenki erőtlen önmagában, — még a testületek is tehetetlenek a nagyra — csak a közösségben rejlik az erő, mely magát fentarthatja s jótékonyan hat, alkot, gyarapit kifelé is. Szerencsések vagyunk, hogy egyházalkotmányos jogainkat gyakorolhatjuk, midőn a hazafiak s polgároknak nincs módjok s alkalmuk a szeretett hon s nemzetünk érdekében a közügyekhez szólani s azokra befolyni. De soha se feledjük, hogy biztosan, legalább léleknyugodtan, csak a törvény alapján s védpaizsa alatt állhatunk meg! s ezért tartsuk tiszteletben a törvényeket, melyeket mi magunk hoztunk; védjük gondosan egyházalkotmányunkat, tartsuk fen szerkezetünket s a rendet; egymáshozi viszonyainkat ne tágítsuk, ne bontsuk meg, sem a független önhatóságért, sem szenvedélyből, annál kevésbé boszúból! Méltán örvendezhetünk önmagunknak is, hogy még élünk s itten találkozhatunk; midőn csak közelebbi együttlétünk óta,»a halál angyala kiragadta körünkből a tolnai egyházmegye érdemes gondnokát Visolyi János urat, — világi tanácsbiráink közöl egy év alatt négyet, Nagy István, b. Bánffy Pál, Hubay József, Domby Márton urakat s a lelkész urak koronájából Varga Im^e katádfai, Katona István garéi, Horváth Pál sámodi, Csizmadia Sándor pátyi lelkészeket, kiknek helyébe 'lelkészekké lettek Sámodon Baksai László, Garén Cziícz Lajos, Katádfán Bajó Sándor. Lelkészi hivatalt nyertek még Keserű Lajos Bogyiszlón, Keck Endre Gyönkön, Schilling Károly Cservenkán. A gyakori halál-esetek intő és serkentő példák, hogy munkálkodjunk míg nappal vagyon, mert eljő az éj, midőn senki többé nem munkálkodhatik. A mi már*egyházkerületünk ügyeit közelebbről s részletesben illeti: a megyék jegyzőkönyveiből, — melyeket, csendes panaszképen legyen mondva, csak a legközelebbi napokban vettem, — s esperes urak tudósitásai szerint, — az egyházmegyék, kevés esetet véve ki, autonomicus jogkörükben forognak. F.-Baranya restauratio alá bocsátotta egész tisztikarát, Vértesalj a restauratiót elvileg s elméletileg most is helyesli, de a többséggel kívánván kezet fogva járni, azt gyakorlatba nem veszi. Somogy segédgondnokot és alesperest, Pest alesperest választat, Tolna, alsó és felső-Baranya özv. pénztáraikat alapszabályozzák s gyarapítják, — Vértesalj e. megyei könyvtárát s magtárát. — Egyházi benső életünk, iskoláinkra nézve is, átalán szólva, örvendetes fejlődés- és előmenetelben van, — gyarapodásban külsőkép is. Ercsiben leányegyház alakult, ugyan ilyennek alakítása munkába vétetett T.-Szelén, — a Ruma és Vukovár vidékén elszórtan lakó reform, hívek meglátogatását elrendelte az illető egyházmegye, Bácsban is fölkeresendők a más felekezetűek közé elegyült hívek; gyarapodásban annyiban is, hogy a nehéz idő daczára, superintendentiánk szerte építtetnek vagy újból alakíttatnak a templomok, paplakok, iskolaházak. Bicske, Tök megújiták templomaikat, Biissü templom s paplakot, most iskolaházat, Pátka díszes iskolaépületet emelt, Acsa, Rónádfa, D.-Vecse paplakot építtet, Bodmér tornyot, Gyúró templomát javítja ki, Csepel paplakot s iskolaházat. A hívek keresztyéni buzgó indulattal, vagy önmegadással járulnak a közszükségek fedezéséhez, a társegyházak gyámolitásához, s csak gyéren ütik föl magokat gyülekezetek, melyeknél tetemesb hátralék van a lelkészi s tanitói fizetésekben, mint Szentmártonkátán, — vagy az egyh. földektől az adót fizetni vonakodnak, mint Doboz, Bicske, Csapdi, Mecske, Rónádfa, Szentmártonkáta, — vagy a díjlevelekben megállapitott fizetés mennyiségeket igyekeznek leeb szállítani, mint Osákvár, Miszla; vagy az egyetemtől minden gyámpénzt s könyöradományt megvonnak, mint Kopács. Kímélettel kell lennünk azok iránt, kiket a mult évi rendkívüli aszály sújtott s azért vannak restantiában, mint Tószeg, Várkony, Vezseny, Kécske, vagy elemi más csapás ért, vagy önmaguk fentartása tekintetéből kénytelenek erejöket össze és bevonni, — sőt azokat tőlünk telhetőleg gyámolitanunk is szükséges. Ercsi leány-egyház, Sósvertike, Rónádfa, Csepel, Harta, Gyöngyös, T.-Szele segélyt