Rádiófigyelő, 1944. március/1

1944-03-06 [1322]

1L/PV 31. A

DEVAIl.TILOR ARDEpSNI mai adásábóll Erdélyi testvérek I Az ^-királyságbeliek állandóan azzal dicsekednek, hogy a Da:.bwVÍtaj>artián éeült városuk oly szép. hogy alig akad párja a világon. Valóban el kell ismerjük, hogy tíukarest belvárosában az utóbbi két évtized alatt a '°arlten-palota tipusa szerinti palotákat emeltek, de amelyek hamarosan összedőltek a pár óv előtti földrengés alkáliéval, Dpitettek ők középületeket és privát házakat is, de olyan kártyavárakat, amelyek igen hasonlítanak az 1938-ban épült ootroceni tribünökhöz, Nagyon jól ismerjük a bukarestiek mentalitását, akik csak a külszinre adnak és praktikus épületeket egyáltalán nem alkotnak. Most azonban másról van sz^. Tegyük \el, hogy egy idegen meglátogatja Bukarestet és tegyük fel, hogy nem veszi észre a ross..ulépült belvárosi házakat és az éprtővállalkozók és tulajdonosok ?azemberségeit. De ha •> Város Mső részeibe jut el az idegen, akkor csodálattal fogja i ItiiA, hogy itt egyáltalán-nea vehető észre a két évtized epltő .".unkája, így például P, Nemoianu, a CURFNTUL-ban él isieri, hogy a gyötörő román főv-ros külvárosai borzalmasan piszkosak, elhanyagoltak és elhagyatottaké Ennek következtében egy lelkiismeretes Uj-Bukaresti pap kénytelen volt kiköveztetiii egynéhány utcát

t csatornáztatni ezeket, s ugyanígy egy piacteret kijavíttatni, A hatóságok, amelyek azzal vannak oegbl-v ;hogy a külvárosok fejlődés sível t'eredjenek, megelégednek azzal' hogy zsebrevágiák a községi adókat, amelyek a közmunkák coli alt szolgálnak, de senki sem törődik Butcarest külvárosain:!ír. ügyével. Erdélyi testvérek I A reg'tiak egy vádja Erdéllyel szemben az, hogy román szabadságot' ÚVÁXŰ elnyomták. Mi erdélyiek, akik igazán ismerjük saját történelmünket, mindig tudtuk, hogy ezek az állítások hazugságok és jókat nevettünk a szegény regátiakon. De néha ők is belegabalyodnak • saját hazugságaikba. így történt ez ezalkaloíimal is. így P. Nemoinau a CuRS'ITUL-ban bevallja, hogy Erdély sohasem volt a romának bus hazája. Cikke keretében közzéteszi Ion Dalea íarnovai lakos kérvényét, amelyet 1864-ben, 8c, évvel ^ezelőtt rónán nyelven nyújtott be a járásbírósághoz, Ez az értékes okmány eléggé bizonyítja azt, hogy sohasem nyomtak el és meg volt mindig szabadságunk, Más szavakkal nenv olt szükség az ő segítségükre, éppenugy, mint most sincs szükség, hogy kérjük az ó közoeiöttüket. Nmcs szükség, r^juk és ne is leérjenek semmit tőlünk, áradjanak meg, ott, ahol vannak saját boldogságunkban. Mi is megmaradunk itt nyugodt él,tünkben, A / .. /