Rádiófigyelő, 1944. január

1944-01-03 [1319]

PH/Ta PH 31. * C

/.ROR JtON R J)IO . mai adásából: A CURIBRÜL EnNATULUI ciriü tenesközi oláh lap az oláhsi- nenzeti erényeiről bölcselkedve két héttel ezelőtt

: sző szerint' ezt irta:" i román nép még nem érte el a ciiilizació le^asabb fokát." őszinte hálávak köszöni a CÜRERÜL BANATULUI-nak ezt a fölötte leereszkedő, megnyilatk- zast, aert igy a tbrekvő néoeknek né.-, lehet néni pislákold reménysége arra hogy talán t tvelrér valamikopen nó/» bandukolhatnak a "művelt" oláhok nö'ött, Ellenben ha nár elértük volna azt a legmagasabb fokot/akkor a szanszkrit ós kmai műveltség az egyiptomi és görö£-r2mai életforma is szégyenkezve elmaradna alttnok faránál kullog oláh bojt írok 'tólórhetetlen" lelki finomsága, szellemi "fölénye" és dus érzeleovilaga mögött, * Az ától hirszolgilat jelenti San Jóséból, hogy , az egykori II. Karoly, a lézengő király, az oláhok bolygó fejedelme, hűséges ágyasával, Lupesouné onagysávval eg^yütt alnagvta 'jexieo Cityt; ahol pedi~ ig

?

en jól menőIccrnamaja és le'nykereskedelai nagyüzeme és vasártelepe volt, s minden viszonttagslg. ellenére szer ncsésen ós a pénz sóvár kalandorét állandó bízakodé mosolyával megérkezett Costa Ricába, x * Veri a mellét és dicsekszik az oláh kormány nevét bitorló közkereseti rablét írsaság, hogy ime, ő most ne

f

;int iót cselekedik ., mert - ugj.iond - ötvenegy vasutikocsi élelmiszert Ígért a francia gyermekeknek, he y ne éhezzenek szegények, Ra i:

.

rctekkol ^, lehetne váltani a világct, az oláh miniszterük eddig már a íJegv'ltó Úristen helyét is elfoglalták volna az é «ben tolakodó és szájas viselkedésükben. Hiszen emlékszünk, eddig már futólagos sz-imádás után is me-állapithatjük, hogy logal'bb egy tuoat ilyen természetű Ígéretet tettek, Gabcn'.t, épitoanyagot, pénzt, fűtfát megígértek annak idején a törökországi'földrengés áldozatainak, Aztán a finneknek kedveskedtek hasonl' i.-éretekkel, melyek legalább is tejjel-nczzel folyó dolgokat-, kolbászból iont keritóst és csókolídéházakat emlegettek. Később Ígértek a görögöknek is. Természetesen senkinek egy szem gabonát, e-7 sz-ílkányi épületfát nem adtak. S miután igy többé senki sem hitt, nem is hihetett a hazudozó oláhoknak, nőst kissé messzebbre kellett fáradniok, hegy hiszókeny eoberekre találjanak, akikben alaptalanul felkelthetik a reménységet és bizalmat, h~gy aztán jót nevessenek a narkukban a rászedett franciái' csalódásán ós keserűségén, £jj K