Rádiófigyelő, 1943. augusztus/2

1943-08-20 [1314]

FV\ 31. A MAGYAR SZ

ABADSÁG KAUIÓJA mai adásából: Körülöttünk recseg a kontinens, Eurőpa keli ti ós déli részén ágyuk dörögnek, miközb-n itt

t Közép-íiurópa egyik széf létében ünnepi Bégetnie kezessel tekint vissza a múltba egy nemzet • Visszatekint Szent István királyig, rki . nnc?k az országnak alapjait negvototto,Egyns államok lázas siettséggrl igyekeznok történelmet gyártani maguknak. A történelomgyár^s folyam n egy-két kegyesnek sem nevezhető csalástól som riadnak vissza, £m niába, károaveszott erőfeszítéssel igyekeznek úgynevezett "dicső multat" előhalászni a kódoxek mélyéről, mert itt nom a mult, nem csak a férfias győzelmek és dioső elbukások sorozata teszi történelemmé az OBoményéket, hanem az a szemlélot

t a folyamatosság, a folytatólagosság tudata, amely tudja, érzi es hifzi: ép ugy m:g fogluk találni ezúttal is a icivozeto utat. mint aJttryan >.zer esztendőd keresztül mindig megtaláltuk, Lőhetnek óriási problémáink a jolenbon, vívhatunk erőnkön felüli élethalálharcot, da - ha a történelem szemléletével visszanézünk István királyig - láthatjuk, hory voltunk ai már hasonló hclyzotben és - > a hogy a nép fiai mondják - emberül kivágtuk .ingunkat a csávából. Ram is tehettünk volna másként, a rt .ár akkor is nogvolt oz a történelmi szooléletünk, már akker is megvolt az oseményoket felülről tekintő törtéholni fölényünk, Bz az a tény, snelynok Szont István napján őszünkbe koll jutni és bizalmat kell, hogy öntsön a jövőbe néző emberek SZÍVÓDÓ, Azon a helyen, ahol ma Magyarország néz farkasszemot a háború negyedik osztendojénok ogyre fokozódó viharéval, talán egyetlen agy nouzct ser: érezné olyan biztosan, olyan határozottan ezt, hogy igonis át fegjuk vészelni, tul fcg3uk élni az idők megpróbáltatását* Igonis tul fogjuk élni, mert a szontistváni történelmi szemlélőitől nézve az esesdnyc-ket, bátran mondhatjuk: nemzetünk bennmaradásának, vagy inn nem maradásának • csak egyetlen alapja, vagy ogyotisn akadálya lehot: nega a ner.z~t, Mz jolonli tehát Szent István napja a magyar sors tükébon. Es még valamit: Hogy felismertük a reánk leselkedő veszélyekot, az non kétségos. Hogy mi a teondőnk, az sem kétsé- ' gos: átmenteni az orszé/rct, ^tnentoni a marjar dplrczó_k r Hliéit, minél kevesebb veszteségből, a jobb és igr-zabb aurőpáoa, igékben' az érákban, ezekbon a napokban szintén ugyanarra a szeetistv^ni tisztánlátásra van szükség, mint amely nnnakia jén az «rŐk káoszából kiment ott o a magyarságot ,