Rádiófigyelő, 1942
1942-03-19 [1312]
/ KL/Fr 33 c / BRASSÓ 11 órai IV. folytatása,/ 2000' esztendő hőseinek vére öntözte azt a földöt, amelyen bölcsőd ringott. 2000 év szentelte meg Horia és Closca szétszaggatott és a föld nedvével elvegyült tetemét, amelye?! dübörögve nyargaltak át a M Deözönlők7Navalitoril/. Ezek a románok lélekben egyesültek és sohasem lehetett szájukról elragadni a szent anyanyelvet. Te román ifi ti! meg kell értened azt, hogy a harc most is érted folyik és azokért, akik most könnyeznek és szenvedéseik végét várják. Készül-* fel, hogy megérthasd a történelmünk nagy parancsátte vagy a i'eménysége a nemzetnek ? amely most vergődik. Kövesd királyodat- ráért a te korosztályod királya, hallgass• Antonescura, mert Antonescu akarja* hogy győzedelmeskedjünk a tör• ténelmen, Ha a kemény sors valaha ugy akarja, hogy megsemmisüljünk, akkor Krisztus halálát választjuk t aki elmúlásával megváltotta az őt követőket. Lutin gyökerünkből uj nép támad'' majd, de nem türiük el soha, hogy ez a f$ld masé l%yen, olyané, aki nem a mi néoünk ivadéka, nem a mi vérünkből /I származott] /• j •ih / Mihail Antonescu beszéde 1 3/4 <5ra hosszat tartott, . A hallgatóság egy Öntettion mindig csak a magyarokra vonatkozó tételeiért f ; lelkesedett, v agy süVbs j elét felháborodásán ak, ázerk./ Io n Petroyici kulturminiszter beszéde: Az előttem elhangzott beszéd két részből állott. Mihail Antonescu mint miniszterelnök megadta az uj állam alapiát alkotó* irányelveket, Mint külügyminiszter megerősitett abban a hitemben, hogy nemzeti méltóságunk elnyeri a történelem által biztositott jutalmat, nogy annyi vér nem folyt el hiába ' .' ." . t ,,,Ami a miniszterelnökhelyettes külügyi expozéját illeti, ahhoz igazán nincs hozzáfűznivalóm, legfeljebb csak annyi, hogy nekünk románoknak annyi közünk van, legalá bb ann> i közünk vari _Szj^a^r_eJ.ío£]02.]^^h_oz J jaint a SL a g Y a r honvédnek ti e s s z a r á" b i a fel sz ab" a TT t á~s á Vo~zT Az iskola es az egyház alkotíáx mindig nemzetünk erejét. Nem akarom e helyen bútor hadseregünk érdemeit kétségbevonni, de voltak olyan idők, amikor a hadsereg, az állam épületének óvó boltozata nem terült el biztonságosan felettünk, Ezekben az időkben az iskola és az . fgXfiáz adott menedéket a .nemzeti eszmének .Sokat beszélhetnénk ezekről az időkről, de a szóbeszéd • veleje mindig egy és ugyanegy marad., . o e .nekünk nincsenek imperialista álmaink. Vannak némelyek, akik et m a imperialista álmok fűtő nek. Legyenek boldogok ímperializ5usukkal."7ffagnielyesle8/ .."7. .a román "állam a bátorság politikáját vette íel. Kern állítom, hogy nincsenek terjeszke dési t örekvéselük és ily un irányban mTTTden r eTiOel kezesOT'kr sTÍIüTe roo s s z efog ására van szükség, hogy az expanzió hatósugarát B ,,,., a jellegzetesen román szegénységnek ma már nincs létjogosultsága és félre kell tenni ast, Ha egy nép többet adott, mint amenynyit adhatott, az többre is jogosult, mint más. /Nagy t ps./A tanitó és a pap nemcsak tényezői ar államnak, hanem rájuk hárul az a szerep is, hogy példát jutassanak és viseljék a nagy jövendő" felelősségét, Mindent egybevetve, ők is felelősek jogaink valóraváltasáért, Nagy időket élünk* Románia e pixlana^ban Antonescu táborna^ személyében nemcsak a szimbolikus igazság megtestesítőjét láthatja, hanem"biztosítékául szolgál olyan idC'i^K , amilyet még sohasem elt át a román nép. q /Folyt, köv/
