Rádiófigyelő, 1942

1942-10-05 [1312]

LONDON 15.00 órai a n g o 1 adásának folytatása Bs Mikor a tengely a hármas egyezmény évfordulóját ünnepelte, Tozso miniszterelnök beszédében hangsúlyozta, hogy még igen nehíz küzdelmek állanak a tengely előtt. Mult héten egyik beszédiben pedig arról szólt, hogy Jigvánnak- jobban mint valaha-'minden erejét am kell fcáff 1 tania FJbogy megszerezze o tengerek fölötti uralmat. Az es^ifények »&$*tják, hogy Japán valójában non ura n távolkeleti tengereknek,/legalább is nem olyan mértékben, mint Paej?l Harbour után várták. A tokiói egyetem tanéra rádióbeszédben hangsúlyozta, hogy Japán ellenségei a várakozás ellenére erősen visszaütnek és kezdik visszanyerni egyensúlyokat. A rektor figyelmeztette hallgatóságát, hogy Japánnak minden erejét össze kell szednie, különben súlyos következményekkel kell számolnia. Bs/Bs 31. LONDON 15.30 órai angol adásából, N Lindsl&y Fráter Komáén tárja: Az olitiult napokban több náci vezető beszédét hallhattuk. Ezek'a beszédek meglepőek és igen jellemzőek voltak. Meglepő volt, hogy Hitler, Göbbels, Ribbentrop és Göring egymásután mondott nagy beszedőket s valamennyit teljes tor jedelmébenx rádión is közvetítették. Jel lemző, hogy valamennyien ugyanazt ^ mondták. Egészen világos, hogy mi volt az oka ennek a nagy náci propaganda offenzívának': A német nép elégedetlen és fél, reménykedik ugyan még a győzelemben, de észrevette,' hogy kilátásai nem olyan jók mint régen. A náci vezetők o jólismert tecn-^ nikoi fogást alkalmazták: fenyegettek és Ígértek. ígérték, hogy a megszállt területek rovására megjavitják Németország gazdasági helyzetét most a háború alntt s győzelem esetére gazdasági és szooiális eldorádót Ígértek népüknek. De fenyegettek is. A szabotálókat, uzsorásokat azonnali súlyos büntetésekkel,' akasztófával fenyegettek meg s megfenyegették mindazokat, akik' nem kapcsolódnak bo száz százalékig a háborús erőfeszítésekbe. De volt egy távolabbi, komolyabb fenyegetés is, arra az esetre,ha. Németország elvesztené n hábornt. Amint ezeket a beszédeket hallgattam, önkénytelenül is a mult háború emlékei öbrédtek fel bennem. Akkor is kitartásra buzditották a német népet, biztosították, hogy minden kétséget kizáróan övék lesz a végső győzelem. Akkor is nagy katonai sikerekre mutathatták rá, Ukrajna Isrobanására s akkor is óriási gazdasági javakat ígértek a megszállt területekről. A német nép, sőt a politikai vezetők ekkor is teljesen tájékozatlanok voltak a valódi helyzetet illetően. Akkor is egyik siker a másikat kivette, fél Európányi területet hódítottak meg - de éppen ezzel kimerítették magukat. M^kor nzután a szövetségesek 1918 nyarán támadásba mentek át, a német hadvezetőségnek már nem volt ereje az ellenállásra. 1918 szeptember végén a katonai vezetőség már látta, hogy mindennek vége. folyt. köv. .< \i