Rádiófigyelő, 1939. május-szeptember

1939-05-28 [1312]

/A varsói külpolitikai szemle folytatása./ M/Tó Később a rádió Angliámk?ffionzigi kérdésre vonatkozó maga tartását ismertette," az angol újságcikkek nyomán sztigte le az angol véle­ményt, mely szerint á danzigi őslakosság nem kivan ja a kalandpolitikát • az". Anschluss-'hangulatot csak a Németországból betódult és a szabad város ha­tárain kivül ncvolt es kiképzett féktelen agitátor ifjúság szitja. Anglia magállapito11a már, hogy a danzigi németség semmivel sincs jobban elnyom­va mint' a - berlini.. A danzigi őslakosság már régen megszűnt saját sorsát intézni^ helyette, a bérlik parancsnokság alatt álló s Németországból be­özönlő tényezők unalkodnak.A legutóbb észlelt provokációknak kettős oéljuk van \ még peglg az izgalmat és feszültséget állandóan növelni és a lenygel vámőrság munkájának megakadályozásával a hadi szer csempészést 1 hetovó tenni. Anglia tisztában'van vele,' hogy Németország'kezében Dan­zig katonai bázissá változnék át," cumi pedig nemcsak Gdyniát, hanem az egész lengyel tengermellékét veszlyeztetnó. Az egész danzigi kérdés tehát egyáltalán nem nemzetiségi, hanem kifejezetten és kizárólag stratégiai^ kérdés. Anglia jobban megtanulta Danzig történelmet\ mint sokan máspk , akikot az talán jobban érdekelhetne. Igazjí hogy Anglia lassan tanul, de legalább alaposon,­Tó/Tó A szlovákiai , állomások 20 ; 00 órakor közvetí­tett "A külföldi szlovákok órája" reláció keretében Körper Károly kano­nokot szólaltatták meg. ' 'Körper hangoztatta^ hogy a pünkösdi ünnepek ezidén^ örömteljesen telnek;' de ez örömbe üröm is vegyül,' mert Surány^ MegySr y Komját stb. elszakított szlováksága'nem ünnepelhet a szabad szlovák állam­ban.Nem tart ez már soká- mondotta-; nincs ma már nemzet, amely feloszta­ni engedi magát!- Rabszolgalolkek lennék; ha Ígért -talán jobb darab ke­nyérért ismét járomba hajtanánk fejünket. Különben hová is mennénk?I­A, Vélt monarchia népei között Aa szlovák volt a legtehetségesebb, legzseni­álisabb nép. A loíjo'cb papokat, tanítókat, katonákat mi adtuk; a mi mun­kásaink voltak a aLogszorgalxaasabbak. Akik ma csáMtgatnak bennünket; hem földünket akarjak tulajdonképpen, hanem lelkű -, szellemünket; zseni­alitásunkat. De ma már más emberek vagyuhk és nem cngcdünkl­Ncmrégon bebizonyítottuk, hogy ^megtudjuk védeni ha-~ zánkat; még növekszünk és gyarapogunk nemzetünkben és szellemünkbon,- nyur> godtan reméljük, hogy eljön o megváltás órája és mindjáj ai egyek leszünk. Ma szlovák nép nem vágyik "dzsentriségré £, vagy cí­mekre; csak a munkát booEüli.A külföldi szlovákoknak üzenem, hogy ők sokkal magasabb erkölcsi szinten állanak,' mint ellenfeleik,' akik csak szlovák szolgálókat és-'.pé(53*.tja»icát lájnák bennük.Nálunk nincsen különb­ség béres é s ur között. A szlovák nyelvnek még kifejezései sincsenek a sok különféle magas cim meghatározására, mert itt az isteni törvény értel­mében mindenki egyenlő; nálunk a miniszter is csak "to", a jegyző is az. Csak rabszolgaleikok' gyöaörködnok a címe n-»on é* hajolnak hétrét mikor azt kimondják. Nem tudom, hogyan szokjatok i U rg olt -kvl, do nem is'fog jojtok.meg­szokni; mert büszke lelketek megvetéssel fordul cl ilyesmitől .Ha fegyvo­rekkcl is terrorizálnak benneteket; omolt fővel valljátok magatokat szlo­vákoknak.- Aki a szlovák emberben másodrendű lényt akarna látni; tudjá­tok meg, hogy pogánymedra gondolkozik és megérdemli Isten ostorát.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom