Rádiófigyelő, 1938
1938-10-29 [1310]
/A szlovák rádió a "Magyar a magyarért" akcióról, folytatás./ H ^/ B f Ezzel szemben arról értesülünk, hogy a rövid idővel ezelőtt Magyarországhoz visszakerült Ipolyságon már olyan nagy a szociális és gazdasági nyomor, hogy a város katonai parancsnoka kénytelen volt szigorú rendeletet kiadni az élelmiszerek és-textilanyagok drágitása elleau^ , „• , , Nos, ez várja c magyarokat, akik Szlovens zkobol es Kárpátaljáról vissza kerülnek Magyarországhoz. Szegénységbe jutnak es elveszítik mindazokat a szociális kedvezményeket, amelyeket a csehszlovák köztársaság számukra bifct jsi tott. Ha/BJ A szlovenszkói rádióállomások este 7.1"kor a szlováknyelvü adás során idézték a fíl nvnnská áPjrgjfl» "Miért ellenzik a németek a magyarok követeléseit" cimü cikkét. A cikk szerint a szlovenszkói németek vezére, Korma sin dr. arra kérte Tiso miniszterelnököt, hogy a németek képviselője is résztvohessen a magyarokkal folytatott tár gyalá son. A pérr,et. ]pkeisaág - folytatja a cikkíró - nem akar újból magyar uralom ala jutni. Csallóköz, Bobsina, Stósz vidékének német lakossága élesen tiltakozik az ellen, hogy Magyarországhoz csatolják ós a németeknél megszokott alapossággal okmányokkal bizonyítja, miként bántak a németekkel a régi Magyarországon és miképon bánnak velük! a mai napig. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar ok nemcsak a szlovákokat nyomták el, hanem a többi nemzetiséget is. Beleegyezünk abba, hogy a szlovenszkói magyarok, ha kedvük tartja térjenek vissza Magyarországhoz, de non engedjük meg, hogy szlovákok is a magyar mágnások uralma alá kerüljenek. Ha/BJ A Turóczszentmártoni deklaráció évfordulójának előestéjén a pozsonyi Nemzeti Színházban ünnepséget rendeztek, amelynek szónoka G sernák szlovák kultuszminiszter volt. Csernák beszédét a poszonyi rádió este 7 óra 30-kor közvetítette. Csernák miniszter többek között a következőket mondta: - Amikor egész Európára uj hajnal virradt, csupán a "szabadságnak' 1 Kárpátok koszorúzta szigete nem fogadta be az uj nap hírnökét. Ott továbbra is, aőt még nagyobb mértékben mindenkinek egyetlen javára kellett dolgoznia, csak ez az egy szépült, hatalmasodott, gazdagodott, az ő javára marcangolták testünket és megnyomorított testünkre piócákat ültettek, amelyek vérünket szívták rabszolgatartók szolgálatában. Hogy nemzetünk nem pusztult el, azt azoknak a férfiaknak köszönhetjük, akik bíztak abban, hogy nem halunk meg. Bíztak, mert erős volt a hitük. Hitték, hogy Európa hajnala minket sem kerülhet el, hogy a Kárpátok mély völgyeiben későbben fog felvirradni, de biztosan felvirrad. Azután jött a borzalmas zivatar, amelyből volt rabszolgatartónk, mint nyomorék került ki. Elváltunk tőle, . Nem volt irunk az ő súlyos sebeire, de haragot sem éreztünk iránta. Hittük, hogy saját utunkra indulunk. Tévedtünk. Azt hittük, hogy legközelebbi rokonunkkal könnyebben haladhatunk, de már az első lépés fel keltette gyanúnkat és hamarosan rájöttünk orra, hogy testvérünk saját útjára akar bennünket leteríteni. • /Folytatása következik./
