Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
FRANCIÁK BÉCSBEN Gérard: M. Ch. Fries birodalmi gróf családja Az Osztrák Galéria XIX. századi nemzetközi gyűjteményét, így francia anyagát is az a századfordulón felerősödő igény hozta létre, hogy legyen Bécsben is egy, a korszak nagy egyéniségeit reprezentáló múzeum. Az alapításban és vásárlásban nagy szerepet játszottak a Secession művész- csoport kezdeményezései. A gyűjtemény 1903-as, 1924-es, 1929-es és 1937- es kiállításain nem nemzeti iskolák szerint csoportosították a műveket, hanem művészeti-szellemi hovatartozásuk alapján. A második világháború után nemzeti galériává, csak osztrák művészek munkáit bemutató múzeummá alakított Osztrák Galéria nemzetközi gyűjteményét áthelyezték a Kunsthistorisches Museumba, s 1967-től a Stallburg második emeletén állították ki. Majd újra az Osztrák Galériához csatolták, ahol 1991 tavasza óta együtt láthatók a francia festők és szobrászok válogatott munkái. Az első teremben a szoborgyűjtemény látható. A leggazdagabb anyag Auguste Rodiné. A Pokol kapujának qgyik figurája, Éva (1881) Szobra mellett monumentális hatású a Victor Hugo emlékművéhez 1886 körül készült vázlat, Gustav Mahler bronzportréja (1909) pedig késői korszakának kiemelkedő alkotása. Auguste Renoir Győzelmes Vénusz című bronzszobra (1915— 16) klasszikus példaképekhez igazodik, míg a festmény-változatban is ismert Anyaságot (1916) elsősorban a festői látásmód határozza meg. Edgar Degas a formáló ujjak nyomát is őrző bronzszobrán (1896—1911 körül) a fürdőből kilépő nő jól ismert témáját dolgozza fel. Ahogy részvét nélküli objektivitással „leírt", mindennapi tevékenységükbe merülő nőalakokról készült szénrajzain, pasztelljein, ezen a torzón is nyers, lényegre törő a fogalmazás. A következő termekben kiállított festészeti anyag többé-kevésbé kronologikus rendet követ. Francois Gérard nagyméretű család-portréját (Moritz Christian Fries családja, 1805 körül) finoman kiegyensúlyozott lokálszínekkel, a plasztikus formákat határozottan körülíró kontúrokkal alakította ki. A hirtelen meggazdagodott bécsi pénzarisztokrácia képviselője párizsi tartózkodása alatt rendelte meg az antik példaképek divatját követő képet. Jacques Louis David antik domborművek inspirációját tükröző, több másolatban is fennmaradt Napóleon a Szent Bernáton című festménye a császári család milánói galériájából került Bécsbe. Mellettük Eugene Delacroix kis léptékű művei is éles kontrasztot alkotnak. A vonal nála már nem formahatárt jelölő, hanem dinamikus erővonal. Az egykor George Sand tulajdonát képező Virágcsendélet (1834?) a színek, a tónusok gaz10
