Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 1. szám

KUUMÁNyZCI UTAZÁSOK Az Osztrák-Magyar Monarchia ide­jén Ferenc József és Erzsébet, a trónörökös pár vasúti utazásaihoz külön udvari termeskocsik álltak rendelkezésre. Ezek a pazarul ki­állított méregdrága kocsik Buda­pest román megszállása idején el­tűntek. Ezért Horthy Miklós utazá­sait már nem lehetett a korábbi udvari kocsikkal lebonyolítani. A MÁV a húszas évek elején kényte­len volt egyes termeskocsikat úgy átépíteni, hogy az államfő utazá­saihoz megfeleljenek. A két világ­háború között az államfői különvo­nat a Túrán nevet viselte. Az ál­lamfői különvonatot mindig az igé­nyeknek megfelelően állították ösz- sze. Volt benne udvari kalauzkocsi, étkezőkocsi, különféle termeskocsik, távirdakocsi, autószállító kocsi. A mozdony után a sorban a kalauz­kocsi, majd a vonatot vezető vas­úti tisztviselő kocsija, a kormányzó termeskocsija, a többi termeskocsi, az étkezőkocsi, legvégül pedig a személyzet kocsija következett. A kormányzó kocsija az 1927-ben épült hattengelyű forgóvázas termeskocsi, benne zöld és bordó selyemmel be­vont bútorzat, kényelmes szalon, fürdőszoba és hálófülkék voltak. Horthy Miklós mindig ebben a ter­meskocsiban utazott. Az 1914-ben készült étkezőkocsit 1937-es átépí­tése után sorolták be a Turánba. A kocsiban jól berendezett konyha volt. Porcelán étkészletek, ezüst teás-, kávés- és tejszíneskannák, ezüst evőeszközök, különféle apróbb kiegészítők tartoztak a felszerelés­hez. Erre mind szükség is volt, mert a Horthy-család és magas rangú kísérőik gyakran étkeztek a vonat­ban. Az 1936-ban átalakított autó­szállító kocsiba fordítókorongot is beépítettek, amely lehetővé tette a kocsiba helyezett személyautó bár­mely irányú megfordítását. Ez az autószállító kocsi szerencsére nem pusztult el, felújítását a MÁV most végzi. Az államfő szűkebb kíséretéhez tar­toztak a katonai és a kabinetirodák főnökei, a szárnysegédek, a testőr­ség parancsnoka és helyettese. Raj­tuk kívül a kormányzót elkísérte az utazási marsall, egy orvos, néhány testőr és detektív, távírász és a konyhai személyzet. Amikor 1941- ben a kormányzó a szolnoki agár­vadászatra utazott, két detektív, négy testőr, két komornyik, két gép­kocsivezető és két gépkocsi utazott vele. A kísérők fél órával a kor­mányzó érkezése előtt foglalták el helyüket a vonatban. A kíséret tag­jainak tilos volt a vonatablakból kihajolni, onnan beszélgetni, a ko­csikból ki- és bejárkálni, öltözköd­ni, aludni csak leeresztett függö­nyök mellett lehetett. A kormányzó jelenlétében nem volt szabad do­hányozni. Az előírások szerint a kormányzó kocsijából csak a kor­mányzó szállhatott ki, azoknak a személyeknek, akik egy kocsiban utaztak az államfővel, a szomszédos vagonból kellett leszólIniuk. Az ál­lamfő hivatalos utazásai során a vasútállomásokon ünnepélyes fogad­tatást szerveztek tiszteletére. A MÁV díszítő kocsijával a helyszínre szállították a dísznövényeket, bú­tordarabokat, és a fogadáshoz el­engedhetetlen piros szőnyeget. En­nek mentén sorakoztak fel a tele­pülés prominens képviselői. Egy al­kalommal, 1923-ban az is előfordult, hogy előbb megérkezett a Túrán, mintsem elkészültek az ünnepélyes fogadtatás megszervezésével. Ekkor az állomásfőnök feltartóztatta a Turánt. A MÁV igazgatósága szi­gorúan megintette ezért az állomás- főnököt. A MÁV megkövetelte alkalmazottai­tól, hogy az államfői vonatot ren­des, tiszta egyenruhában, katonás magatartással fogadják. Az állo­másvezetőknek és a forgalmi szol­gálattevőknek fehér kesztyűt kellett húzni. „A legszigorúbban megtilt­juk azt is, hogy az állomás felvé­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom