Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 3. szám
Kuruc szablyák XV. századi szablyák kezdve minden évben megszenteltek egy-egy ilyen nagyméretű, értékes kardot. Ekkor döntötték el azt is, hogy a következő évben kinek ajándékozzák majd. Az odaítélés szempontjait rendszerint aktuális politikai célok befolyásolták. 1509-ben például egy Velence elleni háborúra szerette volna megnyerni a magyar királyt az a szövetség, melynek II. Gyula is tagja volt. Mire a remekmű megérkezett, a szövetségből időközben kivált pápa immár nem Velence, hanem éppen a szövetség ellen óhajtotta vele befolyásolni a magyar uralkodó érzületét. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő díszkard 45 milliméter széles pengéjén a kormeg- határözó felirat mellett II. Gyula pápa címere, a Della Rovere-család tölgyfája, mögötte az anyaszentegyház kulcsai láthatók. A pajzs fölött pápai tiara. A markolatot záró, szokatlanul nagy gombon kék zománc alapon, a Rovere-címer babérkoszorúval övezve tűnik fel újból. Legékesebb része az egy méternél is hosszabb hüvely. Ennek alapjául vörös szövettel bevont fatok szolgál, melyet aranyozott vert ezüst, áttört akantusz-indák, delfinek, csupa késő reneszánsz motívum borít. Azt is tudjuk róla, hogy kizárólag díszfegyver céljait szolgálta, a hozzá tartozó öv sem a viselésre utal, inkább a "felövezés" kelléke lehetett. A pallosok közül figyelemre méltó Thúry Györgyé, melynek keleti pengéjét mindkét oldalán arannyal berakott arabeszkek díszítik. Felirata szerint: Amel-i Mohamed el Anszari készítette. A Korán 48. szurájának bekezdése aranyozott és maratott sávban került a penge közepére. A Landsknechtek nagyméretű, kétkezi fegyvere is a különleges kardféleségek közé tartozik, mellyel a legerősebb zsoldosok harcoltak. Ezek gyakorta készültek "lángolt”, hullámos élű pengével. Németországban a XVI. század végéig használta a zsoldosgyalogság, hazánkban a várak védelmében még a XVII. században is előfordult. A XVI. században jelenik meg a markolatgombot a keresztvassal összekötő, a kéz védelmét szolgáló lánc, illetve pánt. A nyugati kardokhoz ez idő tájt bonyolult kézvédők, kosárrendszerek tartoznak. A XVIII, század eleje, a Rákóczi szabadságharc kedvezett a különféle kardtípusok Nyugati formájú kardok elterjedésének. Az újonnan készülteken kívül előkerültek a korábbi századok kardjai, és külföldről is sok fegyvert hoztak be. A fegyverek többsége általában keleties jellegű, a kelet haditechnikai eredményei jórészt épp magyar közvetítéssel jutottak el nyugatra. A kuruc kor legkedveltebb vágófegyvere a magyaros szablya, a pengék alakja, mérete viszont igen változatos. A korabeli leltárak szerint 1708-ban, Rákóczi Ferenc munkácsi hadszertárában végig lyukacsos pengéjű kardok is voltak. Ilyen áttördelt vasú az a kard is, mely Bethlen Kata hátrahagyott javai között íratikfel. Az áttöréssel egyébként a penge súlyát csökkentették. Kedvelt díszítő-technika a tausírozás, melynek során vékony vonalakkal bevésik a kívánt ábrát, majd a mélyedésekbe arany vagy ezüst drótdarabkákat kalapálnak. Nagyobb felületek aranyozásánál a nemesfémet vékony lemez formájában illesztették az előzőleg érdesített felületre. A díszítetlen kardot parasztkardnak nevezték, gyászban csak ilyet illett viselni. Az állandó hadsereg létrehozása a XVIII, században hazánkban is szükségessé tette a katonai kardok egységesítését. Először 1722-ben határozta meg parancs a kardpenge hosszát. Az első mintába sorolt fegyvert 1764-ben, a sajkás zászlóaljaknál vezették be. A gyalogságnál csak 1765-ben írták elő az egységes szab- lyát. A XVII. század gyilkos háborúi a könnyűlovasság előnyeit igazolták a nehézlovassággal szemben. Az Európa országaiban e század végétől megszervezett könnyűlovasság a magyar huszárság mintáját követte. A kardok egységesítése a XIX században felgyorsult. A különböző fegyvernemek különböző kardokat kapnak, külalakjuk az egyes rendfokozatokat is jelzi. Időközben azonban a haditechnika fejlődése egyre inkább kiszorítja a használatból ezt az ősi fegyvert. Széles körben alkalmazott harci eszközként az első világháborúban jut szóhoz utoljára. Napjainkra a kard, lapjával használva szinte csak a lovasrendőrök kezében jelenthet fegyelmező eszközt, a hadsereg pedig már kizárólag ünnepélyes alkalmakkor használja. ALBRECHT GYULA 36
