Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
kai (1884) Nuenenben készült. A palackok plasztikusan formáltak, mindegyik szinte külön életet él, az előtérben lévő legurulni látszik az asztalról. Az 1887-88 telén festett önarckép a Párizsban készült sorozat egyik kiemelkedő darabja. A festő merev elszántsággal, de belső nyugalmat árasztva előre tekint: az önmagára talált, saját törvényét követő művész portréja ez. Van Gogh vastagon felrakott festékkel, az orrtőből sugarasan kiáramló vonalakból formálta az arcot, nyugtalanító összefüggéseket sejtet, maszkhoz, űzött vadhoz, felszakított, barázdált földhöz teszi hasonlóvá. A fejet dicsfényszerűen apró vonalkákból kialakított háló fogja körül. A harmadik festmény, az Auvers-i sík 1890 júniusából való. Az ara- beszkbe futó vonalak, a különösen friss, világos színek lelki feloldódást sejtetnek. Léger, Vlaminck, Marcoussis egy-egy képe is szerepel a tárlaton, a ma művészetéhez mégis közelebb áll Degas Sziklás tengerpart című grafikája (1890—92 körül). Technikája is újszerű: monotípia pasztellel átdolgozva. A finom tónusokból felépített fantázia-tájképek közé tartozik, melyen mintegy a keletkezés folyamatát is érzékeltetve jeleníti meg a tájat. GELLER KATALIN Az isztriai-félszigeti Piranban háromszáz éve, 1692. április 8-án látta meg a napvilágot Giuseppe Tortini. Tekintélyes, firenzei eredetű család szülötte: apja, aki neves közéleti férfiú volt, nemességet is szerzett. A zenetörténet nagy egyéniségei között viszonylag kevés akad, akit már gyermekkorában muzsikusnak neveltek. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél ,,jobb” családból származott a tehetséges ifjú, annál kevesebb hajlandóságot mutatott e család a művészpálya iránt. Mint minden „rendes" ifjút, Tartinit is jogi pályára szánták. A páduai egyetem hallgatójaként teológiával is foglalkozott. A zene iránti hajlam és vonzódás azonban már ekkor megvolt benne. Mivel a vívásban is kitűnt, egy ideig azzal az elképzeléssel foglalkozott, hogy Nápolyban vívóiskolát nyit, és annak bevételéből fedezi majd hegedűtanulmányait. Ez az elképzelés romantikus volt, de még ennél is romantikusabb szerelmi kalandokba keveredett a tehetséges és sokoldalú diák, amelyeknek kínos következményei elől az assisi kolostorban talált menedéket egy időre. Az itt töltött idő komoly elméleti tanulmányai érlelték meg azokat az akusztikai felfedezéseket, amelyek Zarlino tanait fejlesztik tovább, és az akusztika terén örökítették meg Tartini nevét. Huszonnégy éves korában a velencei Mocenigo Palotában a száz választófejedelem látogatásának tiszteletére rendezett zenei versenyen Veracinival kellett összemérnie tudását, Tartinit azonban cserbenhagyta önbizalma, lemondta a versenyt, és évekre eltűnt, hogy valóban tökéletesítse hegedűjátékát. Amikor a zenei világ újból hallott róla, a páduai Szent Antal székes- egyház zenekarának első hegedűse volt. Két évvel később, 1723-ban meghívást kapott Prágába, ahol hegedűjátékával emelte VI. Károly koronázási ünnepségeinek fényét. A cseh kapcsolat még Assisiben töltött éveiben alakult ki, ahol Tartini Cernohorsky tanítványa volt. Prágában rendkívüli sikereket aratott, ám néhány év elteltével honvágya arra késztette, hogy hazatérjen Pá- duába. Itt létrehívta a Nemzetek Iskoláját, hegedűtanítási módszerének gyakorlati központját, ahonnan mind növendékei, mind ő maga számára kitárult Európa egész zenei élete. A technikai újítás, amely a hegedűpedagógiában elért nagy hí12 Renoir: Fürdő utón
