Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 2. szám
egy 1738-as német nyelvű városalaprajz. Az 1601 körül áthelyezett új Budai kapu egyszerű formát mutat a vár egykori vicekapitánya, Wathay Ferenc vízfestménye alapján. Wathay részletesen megfestette a fából készült felvonóhidat, és nem feledkezett meg az új kapu feliratáról sem. A felirat a II. Rudolf (1576—1612-ig császár, 1576—1608- ig I. Rudolf néven magyar király) által emeltetett kapu építésének állított emléket. A kapu nem sokáig felelt meg a védelem szabta követelményeknek. 1647. július 24-én Veszprémi János írja levelében Batthyány Adómnak: „az Budai kaput el- hánták és újabban akargyák bóthajtás alá venni és felére föl is rakták.” Ez bizonyítja, hogy 1647 nyarára felépült az új Budai kapu tornya. Evlia Cselebi 1664-ben járt Fehérváron, és részletesen ír a Budai kapuról, „amely északkeletre néz, négyszeres téglaboltozatú, girbe-gurba sikátorú, erős új vaskapu. E kapu fölött levő toronyban egy fából készült kioszk van szórakozási helyül.” A török időkben utoljára 1686 decemberében említik a kaputornyot. Egy boszniai szerzetes adta hírül, hogy Buda elfoglalása után a fehérvári pasa erődítési munkálatokat végeztetett rajta. Egy 1689-es városalaprajzon Bécsi kapu a neve, Bél Mátyás pedig megemlíti, hogy „egykor Budai, ma Bécsi kapu” a neve. 1727-ben a kapu két őre két- két forint illetményt kapott. Ebből is tudható, hogy hadi célokra már nem használták. 1870 körül Pa- tay János városi mérnök felmérési rajzán még jól látszik az úgynevezett Várkapu torony. Wüstinger József „hittes földmérő” 1826-ban készített városalaprajzainak egyikén még a toronytól északra ásott kút is látható, melyet később betemettek. A kapu előtti vizesárkot az 1738-as hadmérnöki rajzon látjuk utoljára, míg a várárkon átívelő hosz- szú fahidat az 1783-ban készített első katonai felmérés mutatja utolsó alkalommal, de ekkor már nincs alatta vizesárok. 0L______S’™ A Budai kapu emeleti alaprajza A XVIII, század végére előrehaladt a városfajak régóta húzódó bontása. A munkálatok egyelőre nem érintették a belváros északi erődítésfalait. 1809-ben azonban már a tornyot is közvetlen veszély fenyegette: József nádor ekkor szemlélte meg Fejér megye népfelkelőit, s hogy nagyobb pompával vonulhasson be a városba, meg kívánták szüntetni a szűk sikátorokat. Ennek érdekében két házat lebontottak a kaputorony mellett, és a városfal itt húzódó szakaszának elbontásával megnyitották a mai Március 15-e (akkor Nádor) utcát. A derekas munka emlékét vörös márvány táblán örökítették meg, melyet a torony keleti falába helyeztek. A torony kapu-funkciója feleslegessé vált. A későbbi ábrázolások szerint egy élelmes hentes épp a kapu alatt rendezte be üzletét, de ez sem hosszabbította meg a torony életét. A Székesfehérvár című lap 1872 februári száma mindössze ennyit ír: „A várkapu. A Budai kapu lebontatik. A bontásból két faragott kő került a múzeumba.” Később azonban néhány újságcikk komolyan nehezményezi a város történelmi emlékének elpusztítását. Egy ilyen írásban Hattyúffy Dezső a torony külsejéről is részletes adatokkal szolgál, és több építési periódust sejt a különféle építőanyagok használata miatt. Falvay István is fájlalja a torony elvesztését. 1872 márciusában azt írja, hogy a lerombolt várkaputorony kereszt- szelvényei „hite szerint" a városi levéltárban vannak. Leírása szerint a „torony külső alakja egy nyolc oldalú, közel rendes sokszöget képezett”. Ö is megállapítja, hogy a tornyon sok utólagos toldás, kiegészítés volt. A torony a városkép jellegzetessége volt. A városról készült metszetek mind erről tanúskodnak. Az 1741 körüli Friedrich Bernhard Werner-féle metszeten például megnyújtva, a környezetéből kiemelkedve jelenik meg a torony, melynek hosszú pilléreken nyugvó hídja is jól kivehető. A tornyot több XIX. századi metszet ábrázolja, köztük a Binder-féle és a Pick— Lenhard-féle városkép. Varsányi János 1847-ben készített rajzán a torony legapróbb részletei, különböző részeinek színei, sőt még a hentesüzlet húskampói is jól kivehetők. Aprólékos kidolgozású az a nézeti rajz is, melyet Károly János közölt 1898-ban kiadott, Fejér vármegye története című könyvében. Hasonló részletességgel ábrázolják a tornyot 1870 körül Anjedszky Adolf festményei és más városképek, sajnálatos módon többnyire csak északkeletről. A kaputorony leghitelesebb ábrázolásai Hübner Nándor a lebontás idején készített rajzai. Ezek lehetővé teszik, hogy Fehérvár térképére helyezzük a torony hiteles alaprajzát, és segítségükkel építési, restaurálási periódusairól, külsejének pontos képéről és jelentős részletekről is képet alkothatunk. Hübner rajzaiból tudjuk, hogy a tornyot az 1600-as évek után épült fehérvári erődítésfalak technikájával megegyező módon építették. Az ingoványos talajba cölöpöket vertek, ezekre gerendavázas rendszert építettek, s erre alapozták a torony falait. A négyzetes alaprajzú torony szerves egységet alkotott a város északi erődítésfalaival. Földszintjén nem voltak lőrések, a kapunyílások észak-déli irányúak. Északon két kapunyílás volt. A lovasok nagy fehér kövekből rakott, jellegzetesen török, szegmensíves boltozatú kapuja mellett nyílott a gyalogosok félköríves záródású, kőkeretes bejárója. A kapuk melletti falakat és a tornyot fehér kváderkövekből rakták. A torony északi kapujának szegmensívét két faragott konzolból indították. A déli konzoltól Varsányi rajzán esővető párkány indult. A kapu fölött, a városfal vonalában tömzsi kőoszlopok között míves vasrácsozatból készült korlát állott. E szinttől a torony nyolcszög alaprajzú volt. A torony északi oldalán, az első emelet magasságában két római sírkőfaragványt falaztak be, ezek a torony lebontását követően a múzeumba kerültek. Az első és a második emelet mennyezetét négy-négy faoszlop tartotta. Az első emelet nyugatról nyíló bejáratához négy- vagy ötfokos lépcső vezetett. Az emelet déli oldalán egy kisebb, északi oldalán valamivel nagyobb kör alakú lőrést nyitottak. Az északi lőrésből néhány ábrázolás szerint később ajtónyílás készült, de más rajzok befalazva mutatják. A torony északnyugati és délkeleti oldalán két kisebb lőrés volt. A második emeletről két szélesebb és négy kisebb lőrés nézett az ellenségre. Hübner a tetőszerkezetet is pontosan lerajzolta, melyen zsindelytető nyugodott. A torony építési periódusai nem választhatók szét az ábrázolások alapján. Csupán néhány részlet bizonyítja, hogy a hódoltság után is dolgoztak a tornyon. Evlia adatai alapján az is elképzelhető, hogy a torony egyes felmenő részeit eredetileg fából készítették, és csak később épült ki a ma is ismert formájában. SIKLÓSI GYULA F. B. Werner metszete, 1741 k. 4
