Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
zázötven évvel ezelőtt, 1840. május 7- én született Pjotr lljics Csajkovszkij. A Viatka kormányzóságban levő Kamszko Votinszk bányafelügyelőjének családjában a zene nem volt otthonos. A múlt század egyik legjelentősebb és minden bizonynyal mindmáig legnépszerűbb orosz zeneszerzője tehát öröklött hagyományok és bátorító segítség nélkül indult el pályáján. A minisztériumi állás elnyerésének reményében jelentkezett a szentpétervári jogi fakultásra, és tizenkilenc évesen az Igazságügyminisztérium tisztviselöjeként, úgy látszott, célhoz is ért. Nem egy legendás művészéletrajz első fejezete indul hasonló módon, ám hamarosan fordulat következik, a tehetség utat tör magának, birtokosa pedig otthagyja a biztos megélhetést. így tett Csajkovszkij is, aki gyermekéveinek zongoraleckéit a francia nevelőnő értetlensége ellenére is komolyan venni látszott, mert zeneelméleti tanulmányokba fogott, sőt, kapcsolatba került az Orosz Zene Társaságával. Minden érdeklődését a zene kötötte le, és bár a kottapapírral szemben különös tiszteletet érzett, a, zongorán nagy kedvteléssel rögtönzött keringőltet és polkákat. Érlelődő elhatározásában segítségére volt az orosz zenei élet fejlődése: Szentpétervárott megalakult a konzervatórium, és a fiatal tisztviselő csakhamar ráébredt, hogy ott a helye. Amikor állásából eltávozott, már tudnia kellett, hogy szegénység vár rá, otthonról nem számíthatott segítségre, a zenéből megélni pedig egyelőre távoli ábrándkép volt. A fejlődés azonban nem állt meg Szentpétervárnál, csakhamar Moszkvában is megnyitotta kapuit a konzervatórium. Ide hívta meg Nyikoláj Rubinstein összhangzattan tanárnak Csajkovszkijt, aki egy évvel koTábban már oklevelet szerzett Szentpétervárott. Rubinstein jelentős szerepet játszott Moszkva zenei életében, ő vezényelte az Orosz Zene Társasága hangversenyeit, ahol csakhamar bemutatta Csajkovszkij első kompozícióit is. Csajkovszkij mégsem lépett végérvényesen a kijelölt pályájára. Rendkívül sebezhető lelkialkata miatt Moszkvában idegenül érzi magát, s egy időre visszatér Pétervárra. Itt komponálja Második szimfóniáját, amelyben ukrán népdalokat dolgoz fel. Megismerkedik az Ötök csoportjának tagjaival, akik közül Balakirev és Sztaszov őszinte, igaz barátjává válik. Egy emlékezetes, nagy szerelem vihara is magával sodorja: a világhírű énekesnő, Desirée Artot iránt fellobbanó szenvedélye azonban mély csalódást hoz számára, és életének további, általános érzelmi kudarca részben innen ered. A lelki zavarok a hetvenes évek közepén idegösszeroppanáshoz vezetnek. Csajkovszkij Nyugat-Európában keres gyógyulást, ami arra enged következtetni, hogy anyagi helyzete valamelyest konszolidálódott. De a bonyodalmakat nem sikerült tisztáznia, sőt további meggondolatlan csélekedettel gyarapítja azokat, amikor váratlanul megházasodik. Feleségét, akit sohasem szeretett, néhány hét után végérvényesen elhagyja. Ez újabb összeomláshoz vezet. Ez idő tájt jelenik meg a zeneszerző életében az a rejtélyes mecénás-asszony, Meckné akit személyesen megismernie sohasem volt szabad. Ez a legendás műpártoló nem csupán anyagiakkal segítette a lelki ereje fogytán levő alkotót, de értő társként ösztönözte is leveleiben. (Meckné később Debussy révén is bekerült a zene történetébe, aki egy ideig gyermekeit tanította. Alakjának Thomas Mann a Doktor Faustusban állított emléket.) Csajkovszkij egyik legnépszerűbb és egyik legnagyszerűbb alkotását, a Negyedik szimfóniát Mecknének ajánlotta, akit ez alkalommal legjobb barátjának nevezett. A Genfi-tó partján, majd Olaszországban próbált gyógyulást lelni. Ezt részben Meckné anyagi, részben Nyikoláj Rubinstein erkölcsi támogatása tette számára lehetővé. A leghatásosabb gyógymódnak a munka bizonyult: az a módszer, amellyel valaha Goethe is élt, amikor „kiírta magából" szerelmi bánatát és megalkotta a Werthert. Csajkovszkij Puskin drámai költeményében találta meg a gyógyírt, az Anyegin világfájdalomból és keserű realizmusból ötvözött színes jellemképeinek zenei ábráfájdalom zolásával sikerült, ha válságán nem is túljutnia, de bizonyosan halhatatlan remekművet alkotnia. Az elkövetkező néhány év során Csajkovszkij nyughatatlanul keresi helyét a világban. Szinte szakadatlanul utazik, ingázva Oroszország és Nyugat-Európa, Németország, Svájc, Olaszország, Franciaország között. Hazájában már beérkezett, sikeres zeneszerző, Európa azonban még adós az elismeréssel, amelyet jelentős mértékben hátráltat a hírhedt kritikus, Eduard Hanslick elítélő állásfoglalása. Berlinben megbukik a Francesca da Rimini című zenekari fantázia, Párizsban kudarcot vall a Rómeó és Júlia nyitányfantázia, sőt a Negyedik szimfónia is. Ugyanakkor büszkék lehetünk a b-moll zongoraverseny budapesti bemutatójára, amely 1879-ben — mindössze négy esztendővel a bostoni ősbemutató után — Ludovic Breitner előadásában szép sikert aratott. „A mű általában véve becses — írta a Pesti Napló — sok szépet rejt magában, főleg dallam tekintetében.” 1881-ben elhunyt Nyikoláj Rubinstein. A moszkvai konzervatórium igazgatói Anyegin, Operaház, Pitti Katalin 30
