Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
,,A századforduló világhírű állatportrészobrásza" — így emlegeti egy írásában Borsos Miklós ifjabb Vastagh Györgyöt, aki a múlt század végén, századunk első felében főleg állatszobraival vívott ki magának elismerést. A szó szoros értelmében portrék ezek, melyek a mintázott állatok egyedi vonásait ragadják meg. Számos ilyen tárgyú művének megszerzéséért jeles múzeumok versengtek, alkotójuk pedig világhírűvé vált. Vastagh György régi művészcsalád sarja. Apja, id. Vastagh György korának híres festője volt, bátyja, Géza pedig főleg állatokat megörökítő festményeivel aratott sikert. Az 1868-ban Kolozsvárott született György nem véletlenül lett állatszobrász: az állatok iránti érdeklődés és szeretet hagyomány volt a családban. Szobrászati alapismereteit a nyolcvanas évek végén Zala GyörgyKuvasz, 1932 művész alaposságára vall, hogy hónapokat töltött különféle gazdaságokban, és gyakran dolgozott az Állatorvosi Főiskolán is, lóanatómiai tanulmányokat készítve. Munkáiban az embert sem hanyagolta el, ennek tanúbizonyságát adja számos köztéri alkotása. Egy korai bronz dombor- müvén a szabadságharc korából vett pateti kus jelenetet örökített meg: egy zászlótartó katonát látunk, aki lelkesítő mozdulattal vezérli társait, az előtérben elesett idősebb harcos hever. A reliefet a szabadságharc Pápa mellett vívott ütközetének emlékére, 1896-ban, Pápán felállított emlékművön helyezték el. 1894-ben a kolozsvári Mátyás-emlékműre hirdetett pályázaton a király ünnepélyes lovas szobrának tervével jelentkezett. ÁLLATPORTRÉK MESTERE nél szerezte meg, majd a müncheni akadémián tanult. Párizsba már mint jó nevű művész indult további tanulmányútra. Itthon, a kilencvenes évek közepén komoly feladat várt rá: megbízást kapott a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy az ezredéves kiállításra ötven állatszobrot készítsen, amelyekért állami nagyéremben részesült. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a Földművelésügyi Minisztérium újbóli megbízásából a sorozat hamarosan tovább bővült. Az 1900-as párizsi világkiállításon állatszobraiért két aranyérmet is kapott, sőt itt kiállított műveiért a Francia Akadémia később magas kitüntetésben részesítette. Többnyire gipszből készült, egynegyedes vagy háromnegyedes életnagyságban, természet után mintázott állatszobrainak — amelyek többek között Bábolna, Fogaras, Kisbér, Mezőhegyes leghíresebb lovait, valamint szarvasmarhákat, sertéseket, juhokat, baromfikat, kutyákat ábrázolnak — számos darabja különféle kiállításokon később is nagy sikerrel szerepelt, a művész pedig egymás után kapta a megrendeléseket. Alkotásai London, München, New York, Párizs és más városok múzeumainak tulajdonába kerültek, vagy iskolák demonstrációs anyagává lettek. Számos ilyen jellegű munkája a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán ma is megtekinthető. Ugyancsak itt található egy életnagyságú bronz lószobor, A hűséges ló: ez az 1809. évi győri csatából — melyben Napóleon szétkergette a magyar nemesi haderőt — Bábolnára hazavágtató, lovasát vesztett harci mént örökíti meg. A s bár a megbízást Fadrusz János nyerte el, ez adta az ötletet az illetékeseknek, hogy az ezredéves kiállításra vele készíttessenek állatszobrokat. A múlt század végén a királyi palota építőbizottsága elhatározta, hogy a palota magyaros jellegének hangsúlyozására a megfelelő helyeken magyar témájú szobrokat helyeztet el. így Vas- taghot is megbízták egy ilyen tárgyú alkotás elkészítésével. És mi lehetne magyarosabb téma, mint a hortobágyi csikós a lovával? A népi viseletbe öltözött csikóslegény kantárszáránál fogja tüzes paripáját, hűen idézve a puszták erős csikósát. A ló modelljét a bábolnai méntelepen, gazdájáét pedig a hortobágyi pusztán találta meg a művész. A Csikós (vagy Lófékező) szobrát 1901-ben a budai királyi várpalota egykori, azóta már lebontott Lovardájánál, az úgynevezett Csikós-udvaron helyezték el. A szép körvonalú, gondosan megkomponált alkotás a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett. Évtizedekig úgy tűnt, helyrehozatalára nincs is remény. A gondos restaurálás nyomán azonban a vert vörösrézből készült szobor szinte tökéletesen visszanyerte eredeti formáját, és a művet a közelmúltban a palota nyugati homlokzata előtt állították fel. I. Ferenc József elhatározta, hogy a költségeket vállalva tíz szoborral ajándékozza meg a fővárost. A király azokat a személyiségeket is megjelölte, akiknek megörökítését kívánta. Ezek között szerepelt Bethlen Gábor is, az ő szobrának elkészítésével Vastaghot bízták meg. Pállik Béla síremléke 26
