Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
mű hallgatója számára érzékelhetővé. Képzőművészet és zene kapcsolatának másik jellegzetessége a kölcsönösség. A képzőművészeti és zenei alkotások a művészetek története folyamán sokszor hatottak egymásra, és az ábrázolás tárgya tematikailag legtöbbször azonos eredetű. Nagy, sokszor évszázadokra kiterjedő eltérés tapasztalható viszont az azonos tárgyú művek létrejötte, az alkotások időpontja terén. Ennek következtében a képzőművészeti és zeneművek a létrejöttükkor uralkodó vagy éppen elterjedőben lévő irányzatok stílusjegyeit viselik magukon. így az egyazon témát feldolgozó képzőművészeti és zeneművek a maguk művészi ágán belül sokszor másmás irányzatok képviselői. A kapcsolódás egyik lehetséges pontja mitológiai eredetű. Az ifjú istent, Apollónt ábrázoló ókori szobrokat általában keletkezési vagy lelőhelyük szerint tartják számon. Legendák sora, többek közt a múlt században megtalált Apollón-szob- rok közül különösen Pheidiász, Praxitelész, Bernini és Bourdelle, a festmények közül Raffaello és Delacroix műve különösen jelentékeny. Operát Lully, az első német opera szerzője, Schütz, valamint Perli írt. Képzőművészek és zeneszerzők kedvelt ihlető alakja a természet vad erőit is megszelídíteni képes Orfeusz. Lantos alakjának meg- örökítője Caravaggio, Memling, Rubens, Delacroix és Ferenczy Károly volt. Orfeusz kalandjairól operát Monteverdi és Gluck, balettzenét Sztravinszkij komponált. Daphnis és Cloe legendája számos külföldi képzőművészen kívül festmény alkotására serkentette Ferenczy Károlyt, Bartha Lászlót és a mitológiai témák iránt egyébként kevéssé vonzódó Munkácsyt is. A mitológiával rokon témakör a tündérvilág. Egyik jellegzetes alakjáról, Oberonról Titánia társaságában festett képet Planché, a tündérkirályról szóló zeneművet pedig a romantikus opera egyik megteremtője, Webert írt. A mitológiánál is gazdagabb forrása a művészeti alkotásoknak a Biblia. E témakör jellegzetessége, hogy míg a képzőművészeti alkotások nagy részét újtestamentumi jelenetek képezik, addig a képzőművészeti és egyben zenei feldolgozások tárgya nagyobb részben ótestamen- tumi eredetű. Ennek a mennyiségi és tematikai ellentmondásnak az ó- és újtestamentumi jelenetek tárgyának különbözősége adja a magyarázatát. Az ótestamentumi tárgyú műalkotások sorába tartozik Michelangelo híres szobra, a Mózes. Látványa, a virtuóz zeneszerző és hegedűművész, Paganini feljegyzése szerint közrejátszott Mózes- fantázia című darabjának születésében, Sába királynőjének és kíséretének Piero della Francesca által megfestett alakjaival Goldmark operájában találkozunk. Sámson és Delila Van Dyck festményén megörökített alakja Saint-Saens operájában tér vissza. Sok festő, köztük Schächter képzeletét ragadta meg a lányát halálba, önmagát őrületbe hajszoló babilóniai király, Nabukodonozor története, erről Verdi Nabucco című operája szól. Üjtes- tamentumi tárgyú Van Dyck többrészes festménysora, a Zenélő angyalok. Az evangéliumi vonatkozású, jórészt liturgikus szövegekre írt zeneművek főleg zenekari kísérettel vegyes kórusok, tenor-, bariton-, szoprán- és althangra komponált oratóriumok, köztük Bach János és Máté passiója, Händel Messiása, Sámsonja, Esthere, Judás Mak- kabeusa, továbbá Liszt Krisztus-oratóriuma és Szent Erzsébet legendája. Képzőművészet és zene kapcsolatának tükrözői azok a festmények, amelyek valódi vagy képzeletbeli tárgyai éneklő és zenélő csoportok, együttesek, olykor a hallgatóság egyidejű ábrázolásával. Ilyen csoportos zenei jelenet Giorgione Concertója, Panini Római zenei ünnepélye, Tiepolo Menüettje, Manet Hangverseny a Tuileriákban és Aba Novák Musica in piazza című festménye. Degas két zenekari témájú képet alkotott, egyikük A párizsi opera zenekara, a másik Zenekarban címen ismeretes. E csoportos zenei jeleneteknél nagyobb azoknak a festményeknek és szobroknak Udvari mulattató dudával, 1490 a száma, amelyeken egy-egy nő vagy férfi látható hangszerrel. Ilyen Munkácsynak az idős Liszt Ferencet a zongoránál ábrázoló képe, Picasso Kintornása, továbbá Mestrovic Hárfázó asszonya, Modigliani Csellista és Berény Gordonkás lány című képe. Igen értékes az a két, zenélő lányokat ábrázoló ókori egyiptomi festmény, amelyeken korabeli hangszerek láthatók. Egyaránt Gitáros címet visel Caravaggio, Holbein és Courbet egy-egy képe, Maillot festménye, a Nő lanttal, Berény műve, a Hegedülő nő, Kovács Margit Fu- rulyás lány című kerámiája, de e sorba illik még Szőnyi Furulyázó pásztora, Benczúr gitáros önarcképe, Dési Huber Hegedűs csendélete, Ferenczy Béni műve, a Zenélő puttók, s nem utolsósorban Chagall híres A zöld hegedűs és Hegedűs a hóban című képe. Gauguin Női aktjának érdekessége, hogy azon a gitár nem a modell kezében, hanem a falra függesztve látható. Sok ismert zenemű tárgya egy-egy festmény vagy festői életmű, bár a képek és a zeneművek művészi értéke nem minden esetben azonos. Gart- man, valamint honfitársa, Prianikov neve aligha vált volna ismertté Muszorgszkij Egy kiállítás képei című, Ravel által zongorára átírt zenekari műve, illetőleg Csajkovszkij népszerű 1812 nyitánya nélkül. Mathis nevét is sokkal inkább Hindemith szimfóniává is átdolgozott operájából, semmint a német festő művei révén ismerjük. Nem marad el viszont művészi érték tekintetében a sokoldaGrünewald: Angyali koncert képzőművészet 61
