Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 3-4. szám
Sasfiak városai Idestova száz esztendős az a több Balkán-kutatónak is tulajdonított megállapítás, miszerint Albánia kevésbé ismert, mint a távoli Afrika számos vidéke. Ez a vélemény akár tegnap is elhangozhatott volna. Hiszen miközben Afrika földjéről eltünedeztek a fehér foltok, a külvilágtól elzárkózó Albánia még inkább „kifehéredett”. A kis balkáni ország történelmi gyökerű, évszázados elszigeteltségét az albán föld adottságai is elősegítették. Albánia szárazföldi határát járhatatlan, vad, kőomladékos karszthegységek hordozzák. Nyugat felé az ország ugyan kiszélesedő parti alfölddel tekint az Adriai-tengerre, ám e tengerparti sík korábban még a hegység-bástyáknál is nehezebben leküzdhető akadályt jelentett. Egészen századunk derekáig e síkságon lázt lehelő mocsarak terpeszkedtek, amelyek között csak néhány keskeny, gátszerű átjáró teremtett kapcsolatot a partvidék és az ország belseje között. Emiatt Albániában, több száz kilométer hosszú tengerpartja ellenére, jóval kevésbé tapintható az Adria dalmót vagy montenegrói partvidékét meghatározó mediterrán kötődés. Az ország legnagyobb kikötővárosa, az ókorban százezres lélekszámú, zajos forgatagú Dyrrachium kései utódja, Durresi - legalábbis szerkezetében - jóformán hátat fordít a tengernek. A századokon át pár száz lelket számláló, bár ma ismét egyre népesebb város tengerre tekintő házsorát széles, sivár „senki földje" választja el az Adriától. A magukat siptároknak, vagyis „sasok fiainak" nevező albánok igazi településterületét a hegyek közé mélyülő medencékben és a parti síkságra kifutó völgykijáratokban kell keresnünk. Elsősorban ott, a hegyvidék és a síkság mezsgyéjén, a hegyormok és mocsarak kettős fedezékében alakultak ki az albánok lakta föld történelmi központjai, így Lezha, Kruja, Elbasani, Berati és a később alapított mai főváros, Tirana. Albánia városai erődök, a természet által eleve erődnek teremtett föld emberkéz emelte érődéi. Az Osum- folyó völgyszűkületébe szorított Berati fölött hárKilátás a krujai várnegyedre más falrendszerrel övezett fellegvár őrködik, a tágas mezőségre tekintő Kruja védőpajzsként magasodó sziklás hegyláncnak veti hátát, a Drin partján alapított Lezhát magányos szigethegyen épült vár vigyázza. A háborúk és földrengések által gyakorta lerombolt Lezhában és Krujában jóformán minden a török elleni harcok nemzeti hősére, az Albánia-szerte legendás tisztelettel övezett Szkander bégre emlékeztet. A krujai vár legmagasabb pontján emelt négyszögletes toronyból, ahonnan, hiszen későbbi építmény, legföljebb a népballadák hagyománya szerint tekinthetett le maga a törökverő hős is, szűk sikátorokkal átszőtt várnegyedre esik a pillantás. A sikátorokat szegélyező, befelé forduló, zárt világot sejtető magas kőkerítések mögött valójában árnyas, zöldellő kertek rejtőznek. A valamikori derviskolostor és a lábáig csonkított minaret romjai fölé hi- valkodón nagyratörő betontömb tornyosul: a pór éve felavatott Szkander bég múzeum. 48
