Múzsák - Múzeumi Magazin 1990 (Budapest, 1990)
1990 / 1. szám
darabok tömkelegében aratott sikert. Egészen addig, míg a Vígszínház, akkori nevén Néphadsereg Színház újból hívta. Magyar Bálint igazgatósága idején kezdtek foglalkozni Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájának színrevitelé- vel. Sulyok Mária itt már nem csak tragikaként, hanem mint az abszurd iránt is fogékony, érett színésznő mutatkozott be. A siker nem maradt el, sem a sajtóban, sem a közönség körében. Ekkortól vártak rá a vígszínházi szerepek, Faust Mártája, A fizikusok főnővére, a Rómeó és Júlia dajkája, az Amerikai Elektra Christine-je és a Sirály Arkagyinája. Megoldott minden feladatot. Mérföldkövet jelentett a Vámos László rendezte Euripidész—Sartre A trójai nők Hecabéja, az első igazi tragikai szerepe. Sok mindent elmondhatott benne a világról, a fájdalomról, az együttérzésről s annak hiányáról. A sors kegye folytán ezt a szerepet háromszor is eljátszhatta, a Vígszínház színpadán, Szegeden, a Szabadtéri Játékok többezres nézőközönsége előtt, majd később a televízióban is. Örkény István Macskajátékának Or- bánnéjával mintegy megkoronázta addigi színpadi teljesítményeit. Mindent eljátszott Orbánnéval a hamiskodó öregasszonytól a szeretetre méltó szerelmes lányig. A szerep adta lehetőségeket O’Neill: Amerikai Elektra ■kitágította a groteszk határáig, Örkény humora és humanitása egyaránt testet öltött alakításában. Nála jobban talán senki sem értette az írót, a folytonos kettősségét, a bizonytalanságból alkotott egyértelműségét. Sulyok Mária ezt a szerepet eljátszhatta németül is. Utolsó szerepe Re- beca Nurse A salemi boszorkányokban. A sors kegyetlen iróniája, hogy ugyanebben a szerepben lépett utoljára színpadra a szeretve-csodált Tőkés Anna is. Aztán a sértődés évei jöttek. Sulyok Mária soha többé nem tette be a lábát a Vígszínházba. A bemutatók előtt felöltözött és elindult — néhány méterre lakott a színháztól —, de nem volt ereje bemenni, félúton mindig visz- szafordult. Egyszer baráti körben a kissé elkeseredett Sulyok Máriát sikereire emlékeztették. „Mit csináljak? Nem tudok visszafelé örülni" — válaszolta. Soha nem volt elégedett, mert mindig csak előre nézett, s egy tervezett Madách színházi bemutató biztos szereptudásával halt meg. Immár két éve csak feltételes módban hangzik el a mondat: „Ez a Sulyok szerepe lenne.” (A Múzsák Kiadónál a közelmúltban jelent meg a szerző Sulyok Máriáról szóló könyve.) FERENCZI VERA Thurzó Gábor: Az ördög ügyvédje M. Gorkij: Vássza Zseleznova
