Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

Erzsébet magyar királynét alakította a Magyar Színház 1939 januári bemutatóján. A kritikusok áradoztak a híresen szép királyné hitelesen szép alakítójáról. A hatalmas siker részesei voltak a szereplőtársak: Andrássy Gyula gróf szerepében Földényi László, a feszültséget oldó bravúros táncospór, Fejes Teri és ifj. Latabár Árpád, va­lamint Szakáts Zoltán és Szilassy László, a sze­relmes ifjak. Az operett ősztől a Városi Színház­ban folytatta sikersorozatát, és 1944-ig kétszáz előadást ért meg. 1941-ben a gróf Károlyi Ist­ván alapította és Pünkösti Andor igazgatása alatt működő Madách Színházban a Császár­nőt, azaz Mária Teréziát játszotta von Lessen Bécsi gyémántok című zenés vígjátékában. Ezt követte még néhány szerep a Pesti, a Víg- és a Magyar Színházban, majd a németek bevo­nulása után már nem lépett színpadra. Második férjét, Kiár Andrást származása miatt üldözték, s ő vári palotájuk pincéjében bújtatta. Ugyanott a Vöröskereszt segítségével Jó Pásztor Gyermek- otthont rendezett be üldözött gyermekek és sok­szor anyjuk számára is. ötven embert látott el és védett meg heteken át. A háború után Bárdos Artúr Belvárosi Színházában ismét el­játszotta az Egy pohár víz Anna királynőjét, Várkonyi Zoltán Művész Színházában egy tizen­hét éves fiú még mindig ragyogóan szép any­ját (partnerei Ajtay Andor és Dékány László), majd 1946-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig a Madách Színház tagja. Itteni szerepei már bölcs humorral, drámával vagy iróniával átszőtt jellemszerepek. Ezek közül emlékezetes két re­mek Shaw-szerep: Clandonné a Sosem lehet tudni és Dudgeonné Az ördög cimborája című darabban. Berwick hercegnő volt Wilde Lady Windermere legyezője és Lady Bracknell a Bun- bury című vígjátékában. Hatalmas siker volt Tabi László Különleges világnap című vígjátéka. Ebben Baranyay Burgerné Öméltóságát játszot­ta, fantasztikus humorral, iróniával és öniróniá­val. Szerepe lett volna a Tabi-darab folytatásá­ban, az Esküvőben is, de 1961-ben baleset érte, el­törött a lába. Emiatt csak 1965-ben léphetett új­ból színpadra, botra támaszkodva, csodálatosan fegyelmezve magát, mert mint mondta: „Azt, hogy nem fáj, már évek óta ismerem." Olyan szerepeket kerestek számára, amelyben szinte kellékként hatott a bot, vagy ülve mondhatta szerepe nagyobb részét. Ilyen volt Mária Domi­nika főhercegnő Molnár Ferenc Hattyú című víg- játékában, ahol az elegancia és a közönséges­ség olyan vegyületét mutatta, ami szinte párat­lan színjátszásunk történetében. Utolsó szerepe az Apáca fejedelemnő volt Millar Abelard és Heloise című drámájában. Alakját, hangját hu­szonnyolc film őrzi az utókor számára. CENNER MIHÁLY Egy alberobellói udvarban 9 mmm A pulia kopár, napégette tartomány az olasz csizma sarkantyújától délre. Esőfelhők csak ritkán tévednek erre, és a csekélyke csapadék is egyhamar eltűnik a karsztos fennsík repedé­seiben. A sovány talajú dombhátakon kőraká­sok kísérik az ösvényeket, a kőhalmok tövében tavasszal még vadvirágok pompáznak, nyár de­rekára azonban a táj sárgás-vöröses pusztaság­gá szikkad. A mészkőtáblák egyhangúságát mindenfelé különös, méhkas formájú építmé­nyek szakítják meg: a trullók. A trulló az apu- lai népi építészet sajátos, egyedi emléke. Ma­gányos majorságokban és óvárosi negyedekben éppúgy megtalálhatók, belsejük lakást, kézmű­ves műhelyt, mezei pásztorszállást, istállót, csűrt vagy présházat egyaránt rejthet. A Baritól délre fekvő Murge-fennsík városaiban, Martina Fran­cában, Alberobellóban egész negyedek épültek így, csupán ez utóbbiban ezernél is több trul- lót tartanak számon. A kúp formájú tetőzet ál­boltozatos belső teret takar, és mivel minden helyiség fölé külön tető borul, e városrészek va­lóságos trullórengetegnek tűnnek, amelyekben kövezett, lépcsős utcák kanyarognak. Ez az épí­tészeti forma évszázadok, sőt évezredek óta is­mert. Ilyen álboltozatos megoldással fedték le sírjaikat, a tholoszokat a bronzkori égéi civili­záció népei: a legismertebbet, az Átreusz kin­csesházat Schliemann tárta fel Mükénében. De hasonló formájú, agyagból döngölt tetőzetű épü­letek állnak mezopotámiai falvakban is, a tö­rök-szír határ mindkét oldalán. Az apuliai méhkas-házak méteres vastagságot is meghaladó oldalfalai mintegy másfél méter magasak. A fal négy sarkára nagyobb követ helyeznek, így biztosítják az átmenetet a nagy­jából négyzetes alaprajz és a kupola között. A 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom