Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
jéggyalulta síkját felszántó, szaggató bombatölcsérek emlékeztetnek. A kilakoltatott helgolandi polgároknak csak 1952-ben sikerült kivívniuk Londonban, hogy visszatérhessenek korábbi lakhelyükre. Ma mintegy ezernyolcszáz leszármazottjuk lakja a sziget kikötőjéhez simuló alsóvárost, Unterlandot és a homokkőfennsík tetején épült felsővárost, Oberlan- dot. Helgolandnak forgatagos történelme következtében nincsenek, nem is lehetnek műemlékei. Házai, lakó- és középületei mind újak, a visszaköltözés, 1952 után épültek. Mivel azonban megőrizték az eredeti telekméreteket és a hagyományos egy-, legföljebb kétemeletes építkezési módot, a városkép őrzi a hagyományos, történelmi település arculatát. Új az Oberlandon, a régi telken, a bombáktól szaggatott és újra földbe helyezett sírkövek fölé emelt karcsú tornyú templom is. Tornya szinte eltörpül az Oberland peremén álló világítótorony mellett. A nyugatnak tekintő és a viharok korbácsütéseinek leginkább kitett partfal aljában betongát védelmezi a szigetet a további pusztulástól. Helgoland szigete ma már nem fogyatkozik tovább, és a betoncsizmák megvédik a korábban a szigetről „leharapott" magányos sziklatornyokat is, mint az ötvenhat méter magas Hosszú Annát, amelynek még a Siemens alapította tengeri fürdő egyik vendége adta máig fennmaradt nevét. A betongát csak rövid sávban szakad meg, azoknak a szikláknak a lábánál, amelyek üregeiben valóságos madársereg lumák, ezüstsirályok, alkák és csül- lők — talált biztonságos költőhelyet magának. Ily módon biztosítják, hogy a repülni még alig-alig tudó fiókák a tengerbe ugorhassanak, így a parton, ahol pár évtizede még bombázógépek hangja reszkettette meg a levegőt, ‘ma ezernyi madár csivitelése és vijjogása nyomja el a gátnak csapódó hullámok zaját. NEMERKÉNYI ANTAL Helgoland vöröslő sziklafala 19