Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 4. szám

A

HAJ

Egyiptomi hercegnő parókában

Echnaton fáraó lányai

39

HA VENDÉG

Azt hihetnénk, hogy a haj hiánya, a kopaszság és a parókaviselet ösz- szetartozik: aki megfosztódott hajkoronájától, vendéghajjal pótolja azt. A valóságban ez nem ilyen kézenfekvő. Ha végigtekintjük a történelmi korokat, látjuk, hogy számos példa, adat bizonyítja, hogy a kettőnek sokszor semmi köze sincs egymáshoz. Fekete Afrika számos népénél ősi szokás, hogy a nők haját részben vagy egészben leborotválják, s az ébenszínű hölgyeknek eszükbe sem jut, hogy tar koponyájukat valamiképp elfedjék. Az ősi Nílus menti királyságban a borotvált fej és a paróka egyaránt magtalálható. A rabszolgákon kívül a diákok üstökét is simára borotválták, de borotváltatta magát a tekintélyes, nagy befolyással bíró papság, sőt maga a fáraó és közvetlen környezete, férfiak és nők egyaránt, bár ők

Női parókát ábrázoló gúnyrajz saPkát' kendőt va9y éPPen az ^P'

tomi kettős koronát viselték, nyilvánosság előtt nem mutatkoztak fedetlen fővel. E szokás Újbirodalomban való meglétének csak Ehnaton fáraó korában az uralkodó családi életét, feleségét, Nofertitit, leányait bemutató domborműveken, szobrokon lelhetjük fel nyomát. Persze a szokások Egyiptomban is változtak, s az utolsó dinasztia, a Ptolemaioszok utolsó uralkodói sarjának, Kleopátrának divatot csináló frizurájáról több-kevesebb bizonyossággal elmondhatjuk, hogy valódi. Nem voltak kopaszok azok az előkelő hölgyek sem, akik eredeti fekete hajuktól elütő színű pompás gyapjúparókákat hordtak nagy előszeretettel az Ó- és az Újbirodalomban egyaránt, ami, tekintve az egyiptomi klimatikus viszonyokat, nem lehetett kényelmes viselet. A szépségért minden korban meg kell fizetni. Ami az egyiptomiaknál divat, az Kisázsia kiválaszott népénél, a zsidóságnál kényszerűség volt, ugyanis a férjhez menő lányokat kopaszra nyírták, s az asszonyok parókát vagy kendőt viseltek. Ez a szokás, mint minden rituális szabály, igen tartósnak bizonyult, mert ortodox közösségekben ma is él. Az ókori Görögországban a parókaviselet a színészekre, az antik görög színház feltűnő ruhába öltöztetett deklamálóira volt jellemző. Fejük álarc nem borította részét fedte a vendéghaj a színpadon. Az antik kultúra másik centrumában, Rómában a császárkor művészi női frizuradivatja idején volt keletje a parókáknak, méghozzá az ott ritkaságnak számító szőke hajú parókáknak. Ezek anyagát a germán rabszolganők szőke haja adta, de a kereslet olyan nagy volt, hogy festéssel is előállítottak szőke parókákat.

A középkor ezer esztendeje nem kedvezett a parókaviseletnek. Sokkal megszokottabb és általánosabb volt a vállalt kopaszság: a szerzeteseknél a ki-