Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 4. szám
Karl Liebknecht támogatta lap „vörös posztó" a magyar kormány hangadóinak a szemében, s ez újabb ürügyül szolgálhat az engedély kiadásának halogatására. Kassák erre, túltéve magát a megalkuvásokkal szembeni irtózásán, Tribün névre kérte a lapengedélyt. Kiderült azonban, hogy épp akkor indult hasonló címmel egy sportújság. Erre Kassák visszatért az eredetileg tervezett Tett címhez. Végül megkapta az engedélyt, a hivatalnok valószínűleg nem tudta, hogy ez a lapcím a Die Aktionhoz fűződő eszmei rokonságot is tükrözi. 1915. november elsején jelent meg a Tett első száma, Szabó Dezső beköszöntőjével. A folyóirat szerkesztői, kiadói és minden egyéb vezető funkcióját maga Kassák töltötte be, György Mátyás, Komját Aladár, Komját Marcel, Lengyel József és Rozványi Vilmos támogatásával. Ez a monopolisztikus gazdaszerep egyrészt előnyösnek, másrészt hátrányosnak bizonyult. Előnye volt a Kassák személyiségéből adódó következetesség és a lap egységes arculatának kialakítása. Hátránya az egyes irányzatok és az azokat megtestesítő személyek itt-ott egyoldalú, néha elhamarkodott megítélésében mutatkozott. Az új iránti vonzódás és széles körű kitekintés jellemezte a folyóirat néhány megjelent számát. Kassák éleslátását mutatja, hogy a szabad vers úttörője, Walt Whitman és Apollinaire néhány költeménye először itt jelent meg magyarul. Ugyanakkor az irányzatok és alkotók olykor téves megítélése okán a haladó értelmiség tekintélyes része és a lapot kezdetben lelkesen támogató Szabó Dezső is eltávolodott Kassák irodalompolitikai elveitől. Kassák látszólag csapongva követte nyomon a XX. század első felében egymást követő irányzatok labirintusát, de mint ezt később Az izmusok története című tanulmányában megírta, ez nem az eszmei tétovaság, hanem épp a következetesség jele volt. Ahogyan az impresz- szionizmushoz képest progresszívnak vélt ex- presszionizmusban hamar észrevette, hogy annak lényegét csupán egy újfajta ábrázolási mód, nem pedig a forradalmian művészi, alkotó tett képezi, ugyanúgy ráismert az újabb keletű izmusok legtöbbjében a saját művészetpolitikai nézeteitől többé-kevésbé eltérő, azokkal gyakran szöges ellentétben álló tendenciákra, míg végül a konstruktivizmus mellett tette le a voksát. Kassák a Tett szerkesztőjeként sem hagyott fel a Nyugat bírálatával. Támadásai ekkortájt elsősorban Babits ellen irányultak. A támadásra Babits valamivel csiszoltabb fogalmazásé, de nem kevésbé éles hangú cikkben reflektált. Kassák viszontválaszra készült, ennek közlésére azonban a Tett hasábjain már nem kerülhetett sor. A kormányzat és a konzervatív-jobboldali sajtó, élén Rákosi Jenővel kezdettől fogva szidalmazta Kassákot és folyóirata egyre merészebben háborúellenes, forradalmi indíttatású írásait. Miközben a két progresszív folyóirat két vezéralakja, Babits és Kassák egymással hadakozott, a nacionalista köröknek sikerült elérniük az alig egy évet megért Tett betiltását. Kassák azonban nem hagyta magát kiszorítani a magyar irodalmi élet porondjáról. Hamarosan új folyóiratot indított Ma néven, amely a Tetthez ALKOTNI - NEM ALAKÍTANI! AKTIVISTA FOLYÓIRAT A bécsi Ma hasonlóan radikális és egyre nyíltabban háborúellenes volt. A Ma szerkesztésében egyre inkább érvényesült az időszerűség szempontja. Az 1917- es év eseményei nyomon követhetők a Ma történetében is. Németország és a monarchia hadseregének sorozatos, súlyos vereségei, a mind gyakoribb hazai sztrájkok és tüntetések, az egyre romló közhangulat a kormányzatot némi engedményre kényszerítette. Kénytelen-kelletlen eltűrte a Tetténél nyíltabban forradalmi Ma tevékenységét. Az oroszországi februári forradalom győzelme viszont negatívan hatott a Ma életére. Az Új költők könyve című antológia még Kassák és régi munkatársai egységes forradal- miságát tükrözi, de az oroszországi események, főként a februári forradalom várható következményeinek eltérő megítélése hamarosan eltávolította egymástól a lenini út mellett lándzsát törő munkatársakat, köztük Révai Józsefet és a proletárforradalom időszerűségével szemben kétségeket támasztó Kassákot. Előbbiek rövidesen megalakították a kommunista írók magyar- országi csoportját, s megjelentették 1918 Szabadulás című kiadványukat, amely tartalmában már meglehetősen távol esik mind Kassák elveitől, mind saját korábbi irodalompolitikájuktól. A monarchia összeomlása és az őszirózsás forradalom után Kassák aktív szerepet vállalt a Szociáldemokrata Pártban is. Főként ifjúmunkás körökben végzett kulturális-politikai felvilágosító munkát. Károlyi Mihály visszavonulása után a két munkáspárt 1919. márciusi egyesülése és a proletárdiktatúra deklarálása sok pályatársával együtt Kassákot is válaszút elé állította. Egyrészt nem akart a szocializmus megvalósításának ígérete jegyében hatalomra került tanácskormánynak hátat fordítani, másrészt nem tudott megbékülni a forradalom lenini értelmezésével és főként a proletárdiktatúra magyarországi gyakorlatának számos módszerével sem. Végül, nem tagadva meg, de nem is hangoztatva fenntartásait, Révész Béla és Péterfi István tanácsára funkciót vállalt a közoktatásügyi népbiztosságnál, s a politikai plakáttervek elbírálása lett a feladata. Kun Béla egy alkalommal kifogásolta Kassák elutasító döntését, amelyet egy művészietlennek minősített plakátterv ügyében hozott. Ekkor Kun Bélának arra a megjegyzésére, hogy „mi nem művészetet, hanem forradalmat csinálunk”, Kassák Bartókot idézve felelte: „A művészet — forradalom!" A Tanácsköztársaság megdöntése után Kassák Bécsbe emigrált, ott folytatta a Ma megjelentetését, miközben felújította és bővítette kapcsolatait az osztrák és német avantgardista körökkel, s kiadta a Munka, valamint a Dokumentum című írásait. Hazatérése után az általa létrehozott Munkakörben szándékozott folytatni az évekkel előbb a Galilei Körben és a Thália Társulatnál -végzett tevékenységét. Váratlan csalódás volt azonban számára, hogy a Szociáldemokrata Párt nem támogatta. Ennél is fájóbban érintette a munkások, főként a fiatal munkások közönye. E csalódások nyomán egyre inkább a képzőművészet felé fordult. Itthoni bemutatóit igen mérsékelt érdeklődés fogadta, Nyugat-Európa városaiban rendezett kiállításai azonban elismerést arattak mind a szakma, mind a közönség körében. A magyar politikai életnek a harmincas évek utolsó négy évében kezdődött, majd hamarosan nyílt fasizmusba torkollt jobbra tolódása idején Kassák fő gondja puszta életének megmentése volt. Egy angyalföldi lakásban bújt meg a fasiszta rémuralom elől. A felszabadulás után újból szerepet vállalt a Szociáldemokrata Pártban. A Magyar Művészeti Tanács alelnökeként szerkesztette az Alkotás című kiadványt, valamint Fodor Józseffel közösen, az Új idők két számát 1947—1948-ban a színvonalas szocialista folyóirat, a Kortárs szerkesztője volt, ennek hasábjain jelentek meg magyar fordításban Aragon, Garcia Lorca és Eluard művei. Kiadták összegyűjtött verseinek első változatát, néhány új verses- és elbeszéléskötetét, valamint naplójának egy részletét. Háromfelvonásos drámáját a Nemzeti Színház mutatta be. Kassák irodalmi pályája a két munkáspárt egyesülésével lényegében véget ért, Rákosi Mátyás és Révai József a „szocialista realizmust veszélyeztető elemnek” minősítette. Néhány újabb műve, összegyűjtött és válogatott írásai csak 1957 után jelenhettek meg. Életműve hivatalos elismerésére és néhány munkásságát méltató tanulmány megjelenésére 70. és 75. születésnapjáig kellett várnia. FODOR ZOLTÁN 14
