Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 1. szám
Vámbéry Ármin dervisruhában az osztjákok körében gyűjtött hatalmas nyelvi és folklóranyagát már nem tudta feldolgozni. Ekkor szerveződtek az első, nagyobb szabású tudományos expedíciók is. Ezeket a tudományok ügyéért egyéni áldozatokat hozó gazdag arisztokraták vezették, köztük Széchenyi Béla és Zichy Jenő. Mivel jeles szakembereket vittek magukkal, vállalkozásaikkal hozzájárultak nemzeti kultúránk gyarapodásához. Széchenyi Béla, Széchenyi István fia 1877—80-ban, Kelet-Azsiába vezetett expedíciója olyan óriási mennyiségű tudományos anyagot eredményezett, amely évtizedekre munkát kínált tudósainknak. A hegyek megszállottja volt Déchy Mór, aki 1884—1902 között hét expedíciót vezetett a Kaukázusba, s ezekre más jeles geológusokat is meghívott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Kaukázus, különösen annak gleccserei feltárásában. Almásy György (1867—1933) tien-sani expedíciói (1900, 1906) közül földrajzilag az első az értékes, a másodikon jobbára csak vadászszenvedélyének hódolt. Erre az útjára is magával vitt azonban egy fiatal geológust, Princz Gyulát, akinek köszönhetően ez a vállalkozása is jelentős tudományos hasznot hozott. A XIX. században fordult a felfedező utazók, köztük a magyarok figyelme is Afrika felé. Egy magyar főúr, Teleki Sámuel (1845— 1916) is hozzájárult Afrika egyik utolsó fehér foltjának eltüntetéséhez. A Rudolf-tó, a Stefánia- tó, a Teleki-vulkán, a Teleki-tó, a Teleki-völgy őrzi ma is felfedezőjük és az őt támogató osztrák trónörököspár emlékét. Teleki és Ludwig von Höhnel kétszemélyes expedíciója nemcsak a geográfia, hanem a geológia, a botanika, a zoológia és a néprajztudomány szempontjából is gyümölcsözőnek bizonyult, A Kongó és Zambézi folyó ismeretlen vízválasztó vidékét bejáró Magyar László (1818—1864) a bihéi törzsfőnök lányát vette feleségül, s így közvetlen közelről figyelhette meg az afrikai törzsek életét. Páratlan értékű jegyzetei egy könyv kivételével elpusztultak, ő maga is Afrikában halt meg nyomorúságos körülmények között. A XIX. századtól sok magyar került Amerikába, de igazi felfedező utazó kevés akadt közöttük. A kevesek egyike Bölöni Farkas Sándor székely nemes, aki Észak-Amerikát járta be 1831—32- ben. A fejlettebb polgári demokráciát bemutató útikönyve nagy hatást gyakorolt a reformkor fiatal értelmiségére. A szabadságharc bukása után a tengerentúlra menekült Xantus János (1825—1894) különösen Kaliforniában végzett értékes természettudományos gyűjtést. Óceánia kevés magyar utazója közül kiemelkedő szerepet töltött be Bíró Lajos (1856-1931). A fiatalon maláriában elhunyt Fenichel Sámuel Pápua Új-Gui- neán végzett zoológiái gyűjtőmunkájának folytatására vállalkozott 1895-ben. Fiat évet töltött a gyilkos klímájú szigeten, ahol hangyaszorgalommal páratlan értékű és mennyiségű zoológiái s néprajzi anyagot gyűjtött a hazai múzeumok számára. KOVÁCS SÁNDOR Indonéz gong Teleki Sámuel expedíciója
