Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)
1989 / 3. szám
Új-zélandi törzsfőnök a tudjuk, hogy a Magyar Néprajzi Múzeum alapját 1847-ben a Reguly Antal által gyűjtött 92 darab, főleg obi-ugor tárggyal vetették meg, akkor nagy jelentősége van annak, hogy a Debreceni Református Kollégium múzeumában már 1841-ben kifejezetten magyar néprajzi anyag volt. Ez a gyűjtemény 1877-ben külföldi, pontosabban óceániai tárgyakkal gyarapodott, ugyanis a Kollégium megvásárolta dr. Kempf József debreceni orvostól azokat a fegyvereket, eszközöket, képeket, amelyeket 1871-ben hozott haza Ausztráliából. Hogyan került erre a távoli kontinensre egy deb-, receni orvos? A választ dr. Kempf József embe-“ ri magatartásában, a kalandvágyában találhatjuk meg, ami 1865-ben arra késztette, hogy miután mint honvédorvos végigharcolta az 1848-as szabadságharcot, Kuxhaven (Németország) kikötőjében hajóra szálljon, és elinduljon Ausztrália felé. Úti élményeiről Kempf a Vasárnapi Újságnak küldött cikkeiben számol be, és ezek a közlemények azért érdekesek, mert ő volt az első magyar ember, aki az ausztráliai bennszülöttek életéről adatokkal szolgált a hazai közönségnek, sót néprajzi tárgyakat is gyújtott. Kempf József tudósításai azért is jelentősek, mert az ausztráliai bennszülöttekről az első német, angol nyelvű ismertetések csak az 1800-as évek végén jelentek meg, Kempf József doktor pedig 1867-től rendszeresen küldte a leveleit a Vasárnapi Újságnak. Kempf József Sydneyben telepedett le, ahol több 1849-ben emigrált honfitársra talált. Orvosi tevékenysége mellett időnként hosszabb kirándulásokat tett Sydney környékén, illetve felkereste a rezervátumokban élő bennszülötteket. Kempf József ,,bushmen"-eknek vagy „erdei emberek”- nek nevezi az öslakókat, akiknek persze semmi közük a dél-afrikai busmanokhoz. A doktor bizonyosan nem tudta, hogy miféle népfajokról ír a közleményeiben, hiszen Ausztráliában és Polinéziában harmincféle népcsoport élt, több mint kétszáz féle nyelvjárást beszélve. Kiderül a doktor leveléből, hogy a bennszülöttek még 1867- ben is sok gondot okoztak a fehér embereknek, a betolakodóknak, akik ősi földjükről kitiltották őket, mert rablóbandákba szerveződve gyakran lecsaptak egy-egy fehér telepre, tanyára. Az állam külön jól kiképzett rendőrségi alakulatot szervezett a bennszülöttek ellen, bár az őslakosság egy része a kormány védelme alatt áll, Kempf szerint élvezi a civilizáció áldásait, ugyanakkor szenvedi ennek káros következményeit is. Az egyik bennszülött azt mondotta: „Az európai civilisatio nekünk a szent Bibliában három Istent hozott, Atyát, Fiút és Szentlelket; de három ördögöt is: pálinkát, dohányt és bujakórt.” Az amatőr néprajzos Kempf József nyilván nem másodkézből vette az értesüléseit, amikor leírja a bennszülöttek életét, szokásait, hanem a helyszínen, valamelyik rezervátumban látta mindazt, amit a Vasárnapi Újság közöl. A bennszülöttek ugyan kénytelen-kelletlen elismerték a kormány fennhatóságát, törzsenként külön királyt választanak, akinek a tekintélye rendkívül nagy, felségjele a meztelen testen viselt rézmellvért és a hajába tűzött hosszú toll. Kempf szerint a benn- szülöttek házban sohasem hálnak, tartózkodási helyük a sűrű erdő. Éjszaka a tűz mellett alszanak, s valamilyen állat prémjével takaróznak. Ha ébren pihennek, a földre ülnek, lábukat keresztbe rakva, derekukat mereven tartva és rendszerint pipázva. A tüzet egyébként istenként tisztelik. A férfiak soványak ugyan, de ugyancsak szívósak, és a fegyverhasználatban kitűnőek. Kezdetleges fegyvereik közül a legfontosabb a Új-guineai pápua harcos lándzsa, amit különféle fából faragnak, majd a hegyüket tűzben kiégetik, illetve keményre edzik. A lándzsán kívül használják a buzogány alakú „nalle-nalle”-t, ezt a szintén fából faragott bunkót, amelynek a gombjába néha üvegdarabot is illesztenek, hogy hatásosabb legyen. Harmadik fegyverük a bumeráng. Erről Kempf József így ír: „ez két láb hosszú, sarló módjára görbített vaskés, fanyélen, melyre erős és hosszú zsinór van kötve. E fegyvert lesen használják, kivált ha üldözve vannak vagy ha rabolni indulván, pl. juh- falka ellen, a pásztort akarják eltenni láb alól. Nyelénél fogva, zsinórját megeresztve, száz lépésnyire is eldobják s úgy tudnak vele célozni, hogy éppen oda vág hegyével, a hova akarták. Azon pillanatban, a mint a fegyver hegye a czél- ba vágódott, hihetetlen erővel visszarántják a zsineget, úgy hogy képesek egy ember fejét levágni, vagy pl. a mellén, hasán, halálos hasítást tenni vele. Mindez egy pillanat műve; és borzasztó s bámulatos nézni, hogy repül oda és vissza az elhajított és visszarántott fegyver; és az erő, az ügyesség, a czélzás és visszarántás pontossága csodálatra ragadják az embert." Ezeket a fegyvereket a bennszülöttek maguk készítik, van azonban rövid nyelű bárdjuk is, amit Kempf tévesen ,,tomahawk"-nak nevez, és ezt az eszközt inkább favágásra használják, illetve ilyen célra kapják minden május 24-én, Viktória királynő születésnapján ajándékképpen, egy-két O A
