Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 3. szám

A Casa Miiá kéményei A Casa Batlló teteje Gaudí sejtette, hogy a Sagrada Familia templo­mát nem tudja befejezni. A gyéren folydogáló adományok, a Gaudít érő kritikák erősen hátrál­tatták a munkát. Ez a vallásos áhitatból, a ter­mészet csodálatából, évezredek kultúrájából szü­letett katedrális talán nem is épülhetett volna fel a XX. században, csak részletei emlékeztet­nek az egységes világkép utáni vágyra. Befeje­zetlenül maradt a Güell számára tervezett lakó­telep, melyből csak Gaudí lakóháza (ma múze­um) és a park épült meg. A park bejáratának dí­szes vasrácsa és rendkívül színes, mázas csem­pével borított magas tornyú fantáziaépületei után kettős lépcsősor vezet föl egy oszlopos, piac­nak szánt térbe. A lépcsők között kutak vannak, az egyiket sárkánygyík, Gaudí kedvelt motívuma uralja. Az oszloptér fölött kígyóként tekeredő, kerámiával gazdagon díszített terasz következik, melyről a tengerre és egész Barcelonára nyílik kilátás. Gaudí életművének máig ható újszerűsé­ge, kifejező ereje abban mutatkozik, hogy a ko­rábbiaktól alapvetően eltérő módon nem csupán a 'tájhoz, hagyományokhoz alkalmazkodó építé­szetet teremtett, hanem a természeti élményt, a korábbi korok művészetének ismeretét alkotta újjá. GELLÉR KATALIN 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom