Múzsák - Múzeumi Magazin 1989 (Budapest, 1989)

1989 / 3. szám

ábrákról vagy hírből ismert távolirégi műemlékek, műkincsek tanulmányozását. így utazik el Libay 1851 őszén Itáliába, hogy föhercegi megbízójának legkedvesebb olasz emlékeit, városait megörökítse. Rómában, Velencében, Tivoliban, Sorren- tóban és másutt készített lapjai Európa-szerte elismerést aratnak. 1855 telén Libay újabb utazásra indult grófi pártfogójával, volt tanítványával Egyiptomba. Céljuk: felhajózni a Níluson a vízesésekig, majd vissza. Miközben a gróf vadászga- tott, a festő számos vázlatot, ak- varellt készített, s ezek alapján Bécsben egy nagysikerű litografált albumot adott ki. Az útról fennmaradt naplójából tudjuk, hogy ámulatba ejtik a nyüzsgő nagyvárosok, Alexandria, Kairó, s az ókori romok között is szívesen elidőzne, hogy minél több alapos vázlatot készíthessen, mégis, dél felé haladva a sziklás vidék az Alpok-beli Dünner- stéin környékére emlékezteti, s a vízesések a Duna zúgását juttatják eszébe. Azt a tájat, ahol igazán otthon érezte magát, a szülőföldjét idéző magas hegyek között.

Libay, bár többnyire külföldön dolgozott, megbízói, vásárlói ott éltek, de Magyarországgal is tartotta a kapcsolatot. A meginduló hazai művészeti életbe bekapcsolódva kiállítja műveit a Pesti Műegylet tárlatain. Hazalátogatva szülőföldjéről is tájképeket, rajzokat, akvarelleket, litografált sorozatokat készít. A Balaton környékén is dolgozik. Műveivel azonban itthon külföldi sikereihez fogható feltűnést nem keltett. A tájkép, de főleg annak grafikai változata az akadémiai rangsort tekintve, s a nagyobb társadalmi hatékonysága miatt is magasabbra értékelt történelmi képpel, portréval és az életképpel szemben ekkor nem kapott nálunk kellő hangsúlyt. Számos műve, sorozata azóta is lappang, külföldi gyűjteményekben rejtőzik, de a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztálya egy reprezentatív, 167 lapos anyagot őriz tőle. Művészetének értékei okán és mint közép-európai közös múltunk egyik szereplője, nemzetek közötti összekötő kapocs, méltó a figyelemre.

SZ. MOLNÁR ERIKA

Sahara, El Siont Róma, 1852