Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

tudta fönntartani, ezért a nemzetnek ajándékozta. Az 1909-ben aláírt szerződés értelmében a múzeum az Állami Darnay Múzeum nevet vette fel, igazgatója pedig ő lett. A har­minc éven át kitartó szorgalommal végzett ásatások újabb és újabb ra­gyogó eredményeket hoztak. Az Archeológiái Értesítőben közölt be­számolói alapján nyomon követhet­jük tevékenységének helyszíneit, eredményeit. Sümeg és a Balaton vidékéről továbbra is főleg őskori leletek kerültek elő. Népvándorlás kori emlékekből a vidék szegénye­sebbnek mutatkozott. Az első hite­les szkíta sírlelet a Dunántúlról, le­írása szerint Mihályfáról származott, több úgynevezett csörtető, golyós, kolompoló, állatdíszes szerszám. A továbbiakban beszámolt a csabren- deki diadémáról, a dályai urnateme- töről, melynek urnái közt „két egy­máshoz teljesen hasonló ... nincs, mégis alkotásuk ... a dályai őstele­pen divatozott ízlést és díszítés­modort minden egyes urna magán viseli." A somlói Halstatt-kori lelet­anyag igen gazdag: „Somlyó egy­maga az őskori átalakulások min­den fokozatának teljes képét adja” — írta a településről. Sümeg vidé­kéről régi ekék részei, Dunapente- léről római feliratos kőemlékek ke­rülnek Darnay múzeumába. Az utol­só leltározáskor mintegy húszezer régészeti, hadtörténeti, néprajzi, iparművészeti tárgyat vett számba. Gyűjtőmunkájának legnagyobb szen­zációja az 1906-ban Szálacskán ta­lált kelta pénzverő és öntőműhely. Darnay elmondja, hogy a műhely minden valószínűség szerint a római invázió alatt pusztult el. Megtalálta a műhely berendezéseit, öntésre előkészített szerszámait, a vasüllőt, a pénzverő dúcot, az olvasztótége­lyeket és kanalakat, vésőket, kalapá­csokat, fújtatócsövet és a terméke­ket: a kelta ezüstpénzeket. Az esz­közök tanulmányozása nyomán írta le Darnay a pénz készítésének mód­ját. A pénzverő műhely egyben bronzeszköz-készítő öntőműhely és fegyverkészítő kovácsműhely is volt. Több évtizedes munkája tapasztala­tainak és fantáziájának lecsapódásai a történelmi regényei. Ő volt az el­ső az országban, aki az ősember történetét ábrázoló regényt írt. 1913-ban jelent meg az oktató szán­dékkal írott Gisimár, a kőkorszak- beli somlyóvidéki ősember életéről. Az 1921-ben megjelent Tagisirasza- lacskai pénzverő és öntőműhely köré szőtt történet. Itt a bronzkori ember találja magát szemben a hó­dító, fejlettebb vaskori emberrel. Darnay Kisfaludy emlékének adó­zott a Testőrszerelmek és az Elké­sett csók című életrajzi regényei­vel. Az igen nagy népszerűség­re szert tett Kaszinózó táblabírák szintén Kisfaludy Sándor, valamint a sümegi és Sümeg vidéki nemesi családok életéről mesél el humoros történeti tréfákat, hangulatos képet festve a korról. A Bujdosó gyöngy­sor tizenkét Balaton környéki vár történeti regéje. Az egyetemi se­gédkönyvnek szánt Dunántúli várak és várkastélyok háromszáz illusztrá­cióval ötvenkét dunántúli vár törté­netét dolgozta fel. Sajnos kéziratban maradt, aztán a háborús évek után elégett. Színes varrottasokból, ha­lotti lepedőkből, kendőkből, betyár­fegyverekből, pásztorbotokból, ku­lacsokból álló néprajzi, illetve temp­lomi ruhákból, felszerelésekből, sümegi, városlődi kerámiákból álló iparművészeti gyűjteménye külön termet kapott a múzeumában. A közel nyolcszáz darabból álló szen­teltvíztartó gyűjtemény a maga ne­mében egyedülálló volt. A Kisfaludy- teremben kapott helyet a tizenkét­ezer darabos kézirat- és okmány­anyag, továbbá a költő használati tárgyai és írásai. Kuriózum volt a rajz- és festőpaletta-gyűjtemény. Már a tízes évek elején felvetődött egy dunántúli központi múzeum lét­rehozásának gondolata. Megindult Sümeg, Keszthely, Kaposvár és Veszprém harca a lehetőségért és az anyagért. A sümegi múzeum épü­lete szűkösnek bizonyult. Sok huza­vona után 1937-ben az őskori, had­történeti, néprajzi és iparművészeti anyagot Keszthelyre, a Balatoni Mú­zeumba szállították. Az átalakított sümegi épületben Kisfaludy Múze­um nyílt meg, melynek vezetéséhez az idős Darnay Kálmán lelkesen fo­gott hozzá. A keszthelyi Balatoni Múzeum akkor felvette Darnay ne­vét. A németek által nyugatra hur­colni szándékozott gyűjtemény be- vagonírozva 1945 márciusában Zala­egerszeg pályaudvarán szőnyegbom­bázás következtében elpusztult. Dar­nay Kálmán erről már nem értesült. 1945. július 2-án meghalt. Kézirat­tára, a Kisfaludy-tárgyak java része Budapestre és más vidéki múzeu­mokba került. A Dunántúl régészeti kutatói ma is támaszkodnak ered­ményeire. A Kisfaludy Múzeumban Darnay Kálmán két emlékszobájá­nak anyaga nem teljes, a kincsek nagy része ládákban várja a fel­fedezést. DARNAY LÁSZLÓ A múzeum 1907 körül 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom