Múzsák - Múzeumi Magazin 1988 (Budapest, 1988)

1988 / 1. szám

aCMLCI\CI\ VÁROSA Az Adriai-tenger isztriai-fészigeti hajlatának öb­lében fekszik az egykori Osztrák—Magyar Mo­narchia jelentős kikötővárosa, Trieszt. A második világháború uţân sokáig vitás volt hovatartozása. A párizsi békeszerződésben (1947) Olaszország lemondott Isztriáról, Fiúméról (Rijeka), Záráról (Zadar) és elfogadta Trieszt szabad várossá nyil­vánítását, mégis évekig tartó nyugtalanság kor­szaka következett. Az olaszok és a jugoszlávok egyaránt elégedetlenek voltak a döntéssel. 1954. október 5-én Londonban új egyezmény született: Triesztet Olaszországhoz csatolták, környékét pe­dig Jugoszláviához. Trieszt középkori városrésze hamisítatlanul medi­terrán jellegű. Ez a magva a későbbi idők Trieszt­jének, amelyet a rómaiak Tergestének neveztek. A rómaiak sok emléket hagytak maguk után. Ilyen az i. e. 33-ban emelt római diadalkapu, az A Miramare palota Arco di Riccardo, ilyenek a Via Madonna del Marén álló antik bazilika időszámításunk előtti mozaik- és alapfalmaradványai. Itt láthatók a mai házak közé szorított római színház, a Teatro Ro­mano maradványai is. Ebben a színházban a nyári idényben esténként antik színdarabokat játsza­nak az ősi falak között. A ma is látható ókori építészeti emlékek mellett szinte újszerűnek hat a XI. században épült San Silvestro bazilika. Az ókori Tergeste és újkori utódja a szerencse ke­gyeltje volt. Az élénk városi életet élő település­nek volt mit féltenie, amikor 452-ben Attila, hun seregei élén a közeli Aquileiában járt, idáig azonban már nem jutott el. Az 1500-as években az Oszmán Birodalom vetett rá szemet és elfog­lalására készült. Ekkor a város sietve védműve- ket emelt, de a török támadás végül elmaradt. Trieszt hosszú időn át volt Velence birtoka, majd a XVIII, század elején az Isztriai-félszigettel együtt az osztrák császárság uralma alá került, amely a Habsburg-birodalom fontos kikötőjévé fejlesztette. Nagyszabású építkezések folytak, ki­építették és megnagyobbították a kikötőt. VI. Károly 1728-ban szabadkikötőt létesített. 1866-ban Ausztria kénytelen volt lemondani Ve­lencéről, így Trieszt maradt meg egyedüli tengeri kapuként a Habsburg-birodalom számára. Az épít­kezés újra hatalmas lendületet vett. A Habsburg Monarchia minden terméke e kikötőn keresztül indult útra, és távoli földrészek áruja itt jutott be a birodalomba. A forgalom óriásira növekedett, a pezsgő kereskedelem felélénkítette a város életét is. Kedvező fekvése és mediterrán klí­mája ide vonzotta az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokratáit. Gyönyörű magánpaloták épültek a városban, a tengerparton pedig pompás kasté­lyok. Mind között a legszebb a tengerbe nyúló sziklákra, isztriai fehér márványból épített Mira­mare, mely az osztrák főhercegből lett mexikói császár, Miksa kastélya volt. A miramarei kikö­tőből a Novara fregatton 1864. április 14-én in­dult Mexikóba Miksa főherceg, Ferenc József császár öccse, hogy elfoglalja a császári trónt és fejére tegye Montezuma koronáját. Mexikót ek­kor francia csapatok tartották megszállva. A császári trónt III. Napóleon francia császár kínál­ta fel Miksának. A Novara 1864. május 28-án ér­kezett meg Veracruzba, Mexikó kikötőjébe. Miksa éljenző, lelkes tömeget várt, de csak a város kivezényelt francia helyőrsége tisztelgett a csá­szárnak. A mexikói nép nem kívánt idegen csá­szárt, már hónapok óta foly a Benito Juarez ve­zette felkelés. Miksának ezzel a helyzettel kel­lett szembenéznie. A császár megkísérelte meg­békíteni a mexikóiakat, a nép javát szolgáló in­tézkedéseket hozott, de a felkelés egyre terjedt, Miksa és Bazaine francia tábornok csapatai sorra vereséget szenvedtek. Miksa segítségért fordult III. Napóleonhoz, de az támogatás helyett összes csapatát kivonta Mexikóból. Hiába fordult Ferenc Józsefhez is, hogy szervezés alatt álló, saját me­xikói hadseregét növelje és felszerelje. Mégis megkísérelte a csaknem lehetetlent. Queretaró- nál csatába bocsátkozott Juarezzel, de vereséget szenvedett és a forradalmárok fogságába esett. A queretarói antik színházban tartott rögtönítélő tárgyaláson a felkelők halálra ítélték és 1867. jú­nius 19-én főbe lőtték. A triesztiek nem felejtet­ték el Miksát. Kaisertraum von Miramare címmel 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom