Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)

1987 / 2. szám

„Drága kincsem, galambocskám, / Szíjgyártók vonták be a kulacsot csi- Csikóbőrös kulacsocskám .../Érted kőbőrrel, s díszítették szíjjal és bőrhalok, érted élek, / Száz leányért rózsákkal. Kezdetben a díszítés a kinem cseréllek” — énekelte meg zárólag gyakorlati célokat szolgáló Csokonai Vitéz Mihály 1802-ben a bőrszíj volt: szükséges volt a kulacs parasztember mindennapi életéhez összetartására, valamint hogy a vi- tartozó tárgyat, mely társa volt jó- selője vállra, illetve kézbe tudja ven- kedvében, bánatában, elkísérte a ha- ni. Csikóbőrrel azért vonták be, hogy tárba vagy a városba indulót. Bort, jobban tartsa a vizet, és kevésbé ritkábban pálinkát, néha vizet tartót- melegedjen föl. A Csongrád megye tak benne. A fakulacsokat esztergá- múzeumaiban őrzött kulacsok tanú- lyosok vagy kulacsfaragó mesterek, sitják, hogy a vidéken dolgozó szíj- a csutorások készítették, s a kulacs gyártók jeleskedtek a börmunka te- belsejét tartósítás céljából viasszal rületén is. A középkor óta folyama- öntötték ki. Esztergályozással készí- tosan dolgozó szegedi mesterek tették a dugót és a zárókupakot is. 1702-ben céhbe tömörültek. 1780KÍVÜL

SZŐRÖS,

Csikóbőrös kulac. bőrrózsája

0

Bársonnyal bevont lakodalmi kulacs

Csikóbőrös kulacs oldalsallangja Börrózsás kulacs oldalsallangja Börrózsával díszített lakodalmi kulacs

40