Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
épületfotók, tájképek többségét hivatásos fotográfusok készítették. A professzionista képeslapok mellett azonban egyre gyakrabban jelent meg a családi eseményeket, gyermekeket, portrékat ábrázoló képeslap. A sokszorosítással foglalkozó cégek ugyanis arra bíztatták a műkedvelő fényképészeket, hogy az őket ábrázoló képeslapokra írjanak. Sokan éltek a lehetőséggel, és megrendelték felvételeiket ötven-száz példányban. A Képes levelező-lap című kiadvány cikket is közölt 1900- ban a műkedvelő fényképészetről: „Míg azonban a levelezőlap gyűjtő a már meglevő lapokat gyűjtheti össze, addig a műkedvelő fényképész maga is tud teremteni, a neki tetsző tájképeket és részleteket felveheti, és negatív lemeze után akár fénynyomatú levelező-lapokat készíttethet, akár pedig a ma már olcsó áron, levelezőlap nagyságban és ugyancsak készen kapható fényérzékeny papírlapokra másolatokat maga is készíthet. Vannak már gyűjtőink, kik csakis ilyen fénykép-levelezőlapokat gyűjtenek, aminek szintén meg van a varázsa, mert sokszor az ügyes amateur hangulatteljesebb felvételeket tud készíteni, mint legtöbb esetben a műteremhez szokott hivatásos fényképész. Nagy szolgálatot tesz a fényképészet a levelezőlap gyűjtőnek, különösen ott, ahol még nincsenek helyi tájképes levelező-lapok, vagy nincsenek a gyűjtőnek kedvére valók, vagy csak igen tökéletlen kivitelűek, és nem elég választékban, itt az amateurnek igen tág tere nyílik.” A századforduló után a képes levelezőlapok gyártására, sokszorosítására már idehaza is egyre többen rendeztek be. A képes levelezőlap kiadás még az I. világháború idején is virágzott. Rendkívül sokféle képeslap érkezett a harctérről az otthoniakhoz és viszont. Szintén az 1910-es évekre tehető a reklám képeslapok elterjedése. A kirakatokról, üzietbelsőkről, árucikkekről, cégérekről, vendéglőkről készült felvételeken kívül megjelentek a színházi sikereket, filmcsillagokat, jelmezes szerepeket ábrázoló lapok is. Bizonyára sokan megvásárolták e lapokat, hiszen így megszerezhették azok arcképét, akikről a korabeli sajtó állandóan cikkezett. Nemcsak a színészek, hanem az írók és a költők arcképcsarnoka is megjelent a levelezőlapokon. Móricz Zsigmond 1931. május 17-i naplójegyzetében így ír: „Volt egy ötletem mostanában, hogy az írókról fényképeket csináltatni, s azokat árusítani. Egy Rónai (Dénesi nevű fényképész, a fényképészek egyesületének elnöke szorgalmasan járt feleségével együtt a Nyugat-estekre. Ezzel csináltattam.
