Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 2. szám
ZENGŐ FORMÁK A Marc Chagall (1889—1985) lírai ben és az egyénileg átélt élmények világát ismerőknek talán meglepe- síkján egyaránt. Hosszú franciaortést okoz, ha művészetét a realiz- szági tartózkodás után festett kémus, azaz egy tágabban értelmezett, pein is fel-felbukkannak szülőhelye, Chagall kifejezésével élve a „pszi- az orosz falu egymásnak dőlő házai, chikai realizmus” körébe kapcsoljuk. jellegzetes figurái. Az 1912—13-ban Nemcsak korai, valószínűleg még készült Hegedűs és a 34 évvel kéVityebszkben, Jehuda Pen festőnél söbb festett Kék hegedűs a háztetöltött tanulmányok idején készült tőn üldögélő nagyapa és a hegedülő Nő kosárral című (1906—1907) mun- nagybácsi emlékének újrafogalmakája utal realista kiindulásra, hanem zása is. A jelen és múlt elválaszta környezetrajz és a pszichikai jel- hatatlan egységet alkot Chagallnál: lemzés gondos megmunkáltsága, az minden motívum egyszerre tükrözi a ábrázoltak a szűkebb vagy tágabb festő adott lélekállapotát és emlétársadalmi viszonylatok összefüggé- keit. A képek szerkezete gyakran sébe való belehelyezése is. Figurái az álom logikáját követi, az emléketöbb idősíkban élnek, magukban hor- zés foszlányainak összefüzése bodozzák a múltat, történeti értelem- nyolult többértelműséget hordoz. A Hommage a Apollinaire, 1911—12 Clown hegedűvel, 1956 lebegő tárgyak, az égen felhőként úszó nőalak (Akt Vityebszk fölött, 1933), a repülő szerelmespárok (A város fölött, 1917—18), a felröppenő feleség figurája (A séta, 1917—18) szinte eksztatikus örömöt kifejező lelkiállapotból születtek. A falusi házak, állatok, a hit szimbólumainak megjelenítése reális, az összkép mégis realitáson túli. Chagall festészete valóság és hit, a látott és a vágyott vegyítésével vált egyénivé. A szűkös anyagi keretek között élő, a zsidó vallás szabályai által meghatározott gondolkodásmódú emberek portréihoz hozzáfestette lidérc- nyomásos álmaikat és a fantáziában élő reményeket. Chagall képeinek fő témája a lélek feltárulkozása, a belső világ szabadságának kivetítése. A nyomasztó környezetből, s az általános emberi földhözkötött- ségből elvágyódó, „kiszálló” figurák felfedik emberi lényegüket, a vágyódást az igazabb, örömmel teli élet után, mely éppúgy valóság, mint az őket körülvevő vityebszki falusi vagy a párizsi városi környezet. Chagall művészi formálódásának első jelentős állomása a helyi festőnél megkezdett tanulmányok után Pétervár volt. 1907-től a századelő
