Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 4. szám
új pénzben követelte. Az egész Erdélyt megrázó felkelés 1437 tavaszán fejlődött ki az adószedőkkel történt helyi összecsapásokból. Túlerejében bízva a hatalom a török elleni védelem céljából a temesi végekre küldött csapatok nélkül is harcba szállt a parasztokkal, miután azok követeit megcsonkíttatta és kivégeztette. A Doboka megyei Alparét melletti Bábolna-hegyen összegyűlt parasztok azonban meglepő győzelmet arattak, aminek oka elsősorban az lehetett, hogy ha nem is a cseh huszitákéhoz hasonló sikerrel, de mégis jól alkalmazták a szekértábor nyújtotta harcmodor előnyeit. A Budai Nagy Antal vezette felkelők követelései között a legfontosabbak a tizedfizetés ügyének rendezése, a fizetés megtagadása miatti kiközösítés érvénytelenítése, valamint a jobbágyok szabad költözködésének biztosítása volt. A győzelmet követő békekötésre Kolozsmonostoron került sor. A megegyezés a parasztság követeléseinek teljesítését eredményezte, sőt a földesurak tulajdonképpen lemondtak a feudális járadék munka és terménybeli formáiról. A legfontosabb és jellegében újszerű, a parasztság rendi fejlődésének lehetőségét fölcsillantó vívmány a parasztok évenkénti fegyveres gyűlésének kivívása volt, melyen a földesúri visszaélésekről és azok felszámolásáról tárgyalhattak volna. A vereség miatt az időnyerés szándékával tárgyaló földesurak azonban nem vették komolyan az általuk aláírt szerződést. A nemésség nem törődött bele Gyalogos rotamester Luxemburgi Zsigmond Puskás lovas a vereségbe, és a harc rövidesen folytatódott. A parasztok továbbra is sikeresen ellenálltak, a küzdelem mindkét oldalon egyre kegyetlenebbé vált. A helyzeten úrrá lenni nem tudó uralkodó csoportok ezért Kápolnára hívtak össze gyűlést. Ezen a három rendi alapon szerveződött „nemzet” „testvéri uniót” kötött, mely tudatosan saját, egységes érdekük védelmére irányult: a magyar nemesek, a székely előkelők és a szász patríciusok fenyegetve érezték hatalmukat. Minden antidemokratikus vonása ellenére az egyezségnek mégis volt történelmi szempontból pozitív jelentősége, mert ennek hagyományából nőtt ki az önálló fejedelemség szervezete, és ezért vehette át Erdély szinte zökkenőmentesen az ország három részre szakadása után a nemzeti állam funkcióinak jelentős részét. A kápolnai gyűlés kezdetben még nem jelentette a hatalom erőinek tényleges egyesítését. A felkelők újabb győzelmét követően létrejött megegyezés már jóval kevesebb engedményt adott, jelezve, hogy a felkelés lendülete, tartalékai kimerülöben voltak. Bár később átmenetileg Kolozsvárt is sikerült elfoglalni a városi szegénység együttműködésével, a nemesi erők mind szervezettebbé váltak, s végül a Kolozsmonostor melletti csatában döntő győzelmet arattak. Ezt követően a jobbágyok minden vívmányát visszavonták, a szabad költözés jogát is csak a király közbelépése biztosította. GRŐH GÁSPÁR A kolozsmonostor! apátsági templom OO
