Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 4. szám
MOTÍVUM VÁNDORÚTON A budapesti Postatakarékpénztár tető részlete, 1902 Péterfy László szobra, Sárospatak, 1987 Alpár Ignác tervezte tűzi bak A párizsi világkiállításon bemutatott magyar iparművészeti tárgyak között szerepelt két tűzibak (tűzifát tartó állvány), melyeket Alpár Ignác építész terve alapján Alpár Ede mű- lakatos készített. Ezek egyike a 7. számú korsón látható égberagadás- jelenet térplasztikává formáit másolata. A szobor körülbelül arasznyi lehetett, tehát az eredeti aranylemez-domborításnak körülbelül kétszerese. Az előképet részleteiben pontosan követi, két kompozíciós eltéréssel: az elragadott, nyolcem- lőjű asszonyalak lába leér a földig (ez a szobor stabilitása miatt szükséges) és arcát az elragadó madáralakkal azonos irányba fordítja — ilyen a 2. számú korsó ábrája. A másik tűzibak bikafejben végződik, de csak fő vonásaiban idézi fel az ivócsanakok ábrázolatát. Az állvány ornamentikája viszont hívebben követi az aranykincs különböző darabjairól ismert növénymotívumokat, mint a másik tűzibak. Mindkét tárgy feladata az volt, hogy külföldön a kortárs magyar tárgykultúrában megjelenő ősi elemek révén az egész kultúra ősiségét hirdesse. Az 1900. május 1-én elhunyt Munkácsy Mihály holttestét a városligeti Műcsarnok előtt ravatalozták fel. A nemzet halottjának kijáró monumentális katafalkot Lechner Ödön, Fadrusz János és Stróbl Alajos tervezte. A körülbelül hét méter magas fekete, piramisszerű talapzaton fehér szarkofág állt, négy sarkán egy- egy átlósan elhelyezett, kifelé tekintő bikafejes ivócsanak-másolat. Mérete az elmosódott fénykép alapján az eredeti tizenkét centiméter hosszú aranyedénynek körülbelül tíz-tizenkétszerese. A forma, ameny- nyire ez kivehető a képen, pontos másolata az ivóedényének. Lechner az ősi kincset rituális jelképpé emelte, ezáltal egy új közös mitológia részévé próbálta tenni. Munkácsy ravatalán a szarkofág és a két kandeláber a görög-római kultúra formavilágához nyúlt vissza, az ívó- csanak-motívumú áldozati edény a nemzeti művészet mesterének holtteste mellett a magyar kultúra ázsiai forrását, az egyetemes gyász mellett a nemzeti gyászt volt hivatott jelezni. Lechner nem volt a szimbolikus kifejezésmód híve, formanyelvétől ez idegen, és jelképek használatára korábbi műveiben nem is találunk példát. Ez az alkotása mégis hosszú időre kijelölte az ivó- csanak alkalmazásának körét. 1901- ben dőlt el a budai Corvin téren felállítandó Millacher-kút (később 11
