Múzsák - Múzeumi Magazin 1987 (Budapest, 1987)
1987 / 3. szám
átalakítása 1885 körül zajlott, az akkori tulajdonos, dr. Cselley János és a kor ízlése szerinti eklektikus stílusban. A homlokzatot terrakotta betétekkel színesítették, a tetőt eozinmázas cseréppel fedték, az alacsony tetőgerincen kovácsoltvas díszrács húzódott végig. A műemléki helyreállítást Sedlmayr János tervei szerint a középkori gótikus-reneszánsz épület arányai és részletei mind teljesebb visszaállításának eive vezette. A tetőszerkezet magasítása, a zárterkélyek rekonstruálása, az emeleti nagyterem modern kiegészítése, elsősorban annak kazettás mennyezetével azt hangsúlyozza, hogy nem közönséges városi lakóházra lelt a kutatás. Az épület adottságait figyelembe véve az udvari szárny emeleti két termében kisebb válogatás kapott helyet a magyar festészet XIX—XX. századi klasszikusainak müveiből, köztük Barabás Miklós, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Zichy Mihály, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Csók István, Aba Novák Vilmos alkotásaiból. A fontosabb művek és ritkaságok mellett vázlatok, ceruzarajzok is érzékeltetik a gyűjteményüket Mosonmagyaróvár városának ajándékozó budapesti házaspár, dr. Gyurkovich Tibor és felesége, dr. Mika Irén szakmai hozzáértését. Az emeleti belső teremben láthatók a dr. Mika Irén európai porcelángyűjteményéből származó bécsi porcelánok. Az utcai front emeleti szárnyát a Hansági Múzeum anyagából rendezték be. A nagyterembe XVII—XVIII, századi tárgyak kerültek: födeles ágy csavart oszlopokkal, karamáni szövött szőnyeggel leterítve, szívveretes felvidéki kelengyeláda, délnémet faragott szekrényke, Mária Teréziát ábrázoló ele- fántcsont-berakásos ajtó a hédervári kastélyból, intarziás szekrények és főként vallási témájú képek. A középső teremben a XVIII, század kedvelt bútorai: fiókos szekrények, játékasztalok, lábas órák, faragott keretű tükrök. A harmadik szoba a múlt század első harmadának polgári lakáskultúráját, az empire és biedermeier világát mutatja be. 38 L. ÁCS ANNA A hazai fotóamatőr mozgalom gyors elterjedése többek között az 1905 decemberében alakult Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége három évtizedes munkájának köszönhető. A kezdeti szervező és irányító munkát az 1930-as években nem követte megújulás. Sem a szervezeti életben, sem pedig a művészeti irányelvekben nem érvényesült az időközben felnőtté vált új nemzedék szemléletmódja. Az alapító tagok, a „nagy öregek" ízlésvilága minden fotókiállításra rányomta bélyegét. S mivel nemcsak kiállítók, hanem zsűritagok is voltak egyben, így a külföldről hozzánk eljutott irányzatok hazai hívei alig kaptak nyilvánosságot. Az 1930-as években többféle művészeti irányzat egyidejűleg munkált a fotográfiában is. A festészet-utánzók továbbra is alkalmazták a nemes eljárásokat, emellett uralkodóvá vált a magyaros stílus, teret nyertek a lágyító előtéttel készült alkotások, együttesen léptek fel képeikkel a szociófotósok, és már helyet követeltek maguknak az új tárgyiasság képviselői is. A kialakult kiállítási gyakorlat, a fotóművészeti alkotásokkal szemben támasztott esztétikai követelmények immár elavulttá váltak. A változás Kinszki Imre: Esti hírek Dr. Max Thorek: Nők fehérben Zöld József: Végtelen asztalok
